Az EZÜSTLÓ LOVARDA vezetője, Glancz Zita meghívására kaptunk az alkalmon, és az adódó szabadidőt kihasználva gyorsan meg is kerestük, a Bp. XVI. Sarkad u. és a Rákosi út sarkán működő lovardát, amelyről a napokban írtunk.

Amikor odaértünk, Zita éppen oktatott. Kölcsönös távoli integetés után, irány a mező, ahol a lovak hátukon egy-egy lovassal mentek szépen körbe-körbe, mintha világéletükben mást sem csináltak volna. Tegyük hozzá, hogy amikor megindultam feléjük, mint egy igazi, lovagolni nem tudó pesti gyerek, furcsa gondolatok cikáztak a fejemben, hogy ugye ott vannak azok az állatok 400-450 kg/darab, vasból készült patkóval, a régi rémhírek, hogy megharapta, hogy megrúgta... Szóval a Para Piri ott jött mellettem.

A lényeg az, hogy odaértem hozzájuk, a lovak által begyalogolt kör közepébe. Érdekes módon a két állat, azonnal érzékelte, hogy megjelentem. Mind a kettő odanézett, majd folytatta útját a réten. A kölcsönös köszönések közepette, mintha jött volna a hang: csókolom! Ettől egy pillanatra, kicsit elszontyolodva, majd gyanús, kutató pillantásokkal néztem a lovakra, hogy melyik mondhatott ilyet nekem, mert a lovasok tagadták, hogy ők keltették volna a félreismerhetetlen hangösszetételt... y-akta.

Az apró intermezzo után Zita elmondta, hogy négy nagyon szelíd paci van, amiről a későbbiekben személyesen is meggyőződhettem. Valóban úgy volt. Egyre bátrabban közeledtem feléjük, simogattam vagy etettem a kezemből őket. Ők meg egyre jobb fejek lettek. 

Az almásderes (szürke) Szilvike pont, mint egy dáma! Látta, hogy bemegyek a lovarda területére, de csak figyelt messziről. Tett - vett, néha odanézett, majd úgy 15-20 perc után odajött, megnézett magának. Miután megsimogattam, már "minden rendben" volt.

A pej (világosbarna) Gyöngyi. Nagyon nagy forma. Haverkodott az első pillanattól kezdve, mintha legalább több éve "ismernénk" egymást. Néha gondolt egyet, és ahogy legelgetett ott mellettem, a világ legtermészetesebb dolgaként a fejét bedugva, a hónom alól nézett ki világba. Amikor ezt első ízben tette... megugrottam kicsit.

Luca, a nyári fekete (nagyon sötétbarna, majdnem teljesen fekete) egy fiatal lovacska. Jött-ment, barátkozott, evett-ivott, bepróbálkozott az idősebb paciknál, egyszóval vígan és vidáman éli az életét.

És nem utolsó sorban Panna, aki szintén nyári fekete (nagyon sötétbarna, majdnem teljesen fekete). Vele úgy voltunk kb. hogy a kölcsönös üdvözlő protokoll után, fogta magát és tette a dolgát tovább. Meg én is.

Szépen lassan be is sötétedett. A lovakon látható volt már, hogy nagyon mennének aludni. Gondoltam, lassan megyek tovább. Lassan, mert még vagy 10 percet beszélgettünk. Kiderült, hogy nagyon sok gyermek van a nyílt napokon a jurtával, hajóval, bástyával és a középkori földházzal rendelkező lovarda területén, ahol a gyerekek a játék mellett kézműves dolgokkal, vagy akár íjászattal is foglalatoskodhatnak (szép szavak, huh) a segítők, óvó tekintetének biztonsága mellett. Látszik, hogy Zita és segítői, komolyan veszik a gyerekek- és minden látogató biztonságának a dolgát.

Kedves szülők, csak javasolni tudom a lovardát. Az emberek kedvesek, a lovak szelídek, a környezet pedig kalandos. Egy kis múlt, a jelenben!

Írta: C.Z.