Kidobott húszas: csendben hidegre tették a budapesti olimpiát
Sokan mások pályáznak a nyári játékok megrendezésére, a magyar főváros nem

Népszabadság 2011 július 22.
Pető Péter

http://nol.hu/ajanlo/20110722-kidobott_huszas

Tokió a múlt héten hivatalosan is bejelentette: pályázik a 2020-as nyári olimpia megrendezésére. Madrid és Róma már korábban jelezte, hogy kandidál. Isztambul és Doha informális csatornákon tudatta: beszáll a versenybe. Budapest érdeklődéséről nem hallani, pedig a politikai elit nem is oly rég még egységesen állt ki az ötlet mellett...

Hovatovább romantikus emléknek tetszik, hogy Deutsch Tamás sportminiszter 2001-ben bejelentette: Budapest pályázni fog a 2012-es olimpia vendéglátói szerepkörére, s a Fidesz hozzávetőleg 650 ezer támogató aláírást gyűjtött be a 2002-es választási kampány idején. Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester, Kovács László MSZP-elnök, valamint Medgyessy Péter későbbi miniszterelnök is szignálta az ívet.

A politikusok a voksolás után már fölöttébb kevés figyelmet fordítottak a jelentkezés előkészületeire, ám 2005-ben megalakult a Budapesti Olimpia Mozgalom, amelynek célja az volt: a főváros kandidáljon a 2016-os vagy a 2020-as ötkarikás játékokra. A Szalay-Berzeviczy Attila vezetésével működő, megannyi sikeres cégvezért, sportolót, tudóst fölvonultató civil szervezet messzemenő aktivitással látott munkához.

A Fővárosi Közgyűlés akceptálta ezt, és 2008-ban már elvi határozatot fogadott el arról, hogy Budapest pályázza meg a 2020-as olimpiát. A BOM nem elégedett meg a helyhatóság támogatásával, s 2009 decemberében esély mutatkozott arra: az Országgyűlés ötpárti igennel fogadja el az úgynevezett olimpiai törvényt, amely a felkészülés intézményes kereteit határozta volna meg. A Bajnai-kormány azonban elhalasztotta a szavazást, majd 2010 februárjában a Fidesz-frakció is „kifarolt”.

A narancssárga párt győzelme óta egyáltalán nem került elő a téma. Szalay-Berzeviczy, a BOM alapítója így kommentálja a történteket: „Ismét csak bebizonyosodott, hogy napjaink Magyarországán nincs olyan nemzeti ügy, amely miatt a hazai politika képes lenne felülemelkedni önmagán, és összefogni.”

Igaz, az ország gazdasági helyzetének ismeretében nem meglepő, hogy az ezredfordulón még föltűnően agilis politikusok ritkán nyilatkoznak a nem oly régen még roppant ambiciózusnak tetsző tervről. A pénzügyi válság önmagában nem indokolja a hallgatást: az olasz és a spanyol gazdaság is súlyos gondokkal küzd, Madrid és Róma mégsem hátrált meg.

Alberto Ruiz-Gallardon, a spanyol főváros polgármestere arra számít: a pályázat sikere segíthet a munkanélküliség csökkentésében. Gianni Alemanno római városvezető impozáns közvélemény-kutatási eredményekre hivatkozik: a dokumentum szerint Róma lakosságának 97 százaléka támogatja az újabb rendezést (1960-ban az olasz főváros már otthont adott az ötkarikás játékoknak), a népesség 73 százaléka pedig személyesen is hajlandó tenni a település sikeréért.

Francesco Rutelli, az ellenzék ismert politikusa is a kandidatúra elszánt támogatója: „Komoly gazdasági és szociális válságot élünk át, az olimpia motorja lehet a kilábalásnak.”

Tokió hasonló célokkal vág neki a vetélkedő megrendezésének, ám inkább emocionális, semmint pénzügyi okokkal magyarázza a pályázatot. „Amikor 1964-ben megrendeztük a játékokat, a város bizonyította erejét, hiszen tizenkilenc évvel a második világháború után képes volt világszínvonalon lebonyolítani a nagy eseményt” – mondta Tsunekazu Takeda, a japán ötkarikás szervezet elnöke. A sportvezető szerint a Japánt sújtó cunami, valamint az atomkatasztrófa után az olimpia segíthetné a talpra állást.

A fukusimai tragédiát követően benyújtott kandidatúrának különös érzelmi töltetet ad, hogy korábban Hirosima és Nagaszaki jelezte: közösen szeretne pályázni a 2020-as nyári játékok megrendezésére. A két város a békéért és az atomfegyvermentes világért állt volna ki a játékok jegyében. Hamar biztossá vált, hogy az atombomba-támadás 75. évfordulóján nem a tragikus sorsú települések adnak majd otthont az olimpiának, Gilbert Felli, a NOB igazgatója ugyanis azonnal leszögezte: a szabályok szerint csak egy város kandidálhat a rendezésre.

Ebből a szempontból Doha megfelel az előírásoknak, így a szabályok szerint alkalmasabb helyszín, mint a szörnyűségeket átélt japán kettős. Nyilván az sem mellékes, hogy a közel-keletiek vágyainak a pénz nem szab határt, újabban már a természet törvényei is csak ritkán... (Katar a 2022-es labdarúgó-világbajnokság mérkőzésein olyan klímát teremt, amilyet akar.)

E metropolisok vetélkedését látva nem túlzottan meglepő, hogy Budapest hallgat olimpiai terveiről. A korábban nagy riválisként emlegetett Prága korántsem ilyen szemérmes: a csehek az idén – gazdasági okok miatt – leállították annak a bizottságnak a munkáját, amely a pályázat előkészületeiért felelt. Az illetékesek jelenleg nem látják reálisnak a közép-európai rendezés gondolatát. (Pláne nem, mert a NOB ragaszkodik ahhoz, hogy egyetlen városban kell megrendezni a versenyt. Természetesen egy-két számot más településen is le lehet bonyolítani.)

A BOM azonban nem tágít: Szalay-Berzeviczy szerint „van realitása” a budapesti olimpiának, ám megjegyzi, hogy egy városnak kétszer-háromszor kell nekifutnia, míg elnyeri a rendezési jogot, azaz Budapest esélyei inkább két évtizedben mérhetők. „Hangsúlyozom, ahhoz, hogy a 2032-es rendezés realitás legyen Magyarország számára, már ma meg kellene kezdeni a felkészülést, és 2015-ben pályázni kellene a 2024-es játékokra” – teszi hozzá.

Már 2032-nél vagyunk...

A budapesti olimpiával kapcsolatos legutóbbi megvalósíthatósági tanulmányt 2006-ban készítette a PricewaterhouseCoopers. A szakemberek akkor az olimpia közvetlen költségeit 518 milliárd forintra becsülték. Az ötkarikás játékok teljes feltételrendszerének megteremtése és a rendezvény lebonyolítása összesen 5164 milliárd forintot igényelne 2020-ban. Ilyen befektetésre minimális esély mutatkozik, ám Szalay-Berzeviczy úgy véli: „Soha nem a mából kell kiindulni, hanem abból, hova szeretnénk eljutni, milyennek szeretnénk látni Magyarországot, Budapestet és a Balatont a következő húsz évben. A felkészülés nem stadionok építésében merül ki, hanem nagyon komoly tervezési munkát jelent. Egy város olimpiai arculatának és tömegközlekedésének a kitalálását-megtervezését, a finanszírozási tervek elkészítését, a nemzetközi lobbitevékenység megkezdését, valamint a helyszínek kijelölését nem lehet az utolsó pillanatokra hagyni. Egy átfogó sportstratégia is csak hosszú távon hozhat látványos eredményeket, erre pedig nagy szükség lenne ahhoz, hogy – a korábbi házigazdákhoz hasonlóan – a magyar sportolók is domináljanak majd a hazai közönség előtt.”

A BOM az őszre új koncepciót dolgoz ki, s el akarja érni, hogy a budapesti olimpia ügye a napirenden maradjon. Ám hiába a hangzatos nyilatkozatok, az aláírások, a tájékoztatók: Budapest nem pályázik a 2020-as olimpiára.