2012. márciusában immár hagyományosan (2.éve) rendezte meg az ELTE sportágunk egyik legkiemelkedőbb eseményét. A csapat az elmúlt hetekben, hónapokban igen keményen és kitartóan készült erre a megmérettetésre is, ugyanúgy, mint általában minden kisebb-nagyobb fellépésre. Ezért is ért minket igazi csapásként a 4. hely megszerzése. De erről majd később!

A verseny délután 4kor kezdődött a Kelet-európai Egyetemek Kupájának (KEK) keretein belül. Ez egy két napos rendezvény, ahol futsal-ban és röplabdában, meg persze cheerleadingben mérhetik össze tudásukat a vállalkozó kedvű, bátor csapatok. Mi a második napon egyfajta záró verseny voltunk.

Szóval a verseny előtt 3kor találkoztunk a BEAC pályájánál, ahol minden egyes kedves csapattagot hangos kiáltással fogadtunk, tehát a hangulat felhőtlen és oldott volt a helyzethez képest. Már érkezésünk pillanatában felkeltettük a lelkes közönség figyelmét, mindenki igen kedvesen fogadott minket és úgy tűnt nem csak nekünk tartogat izgalmat ez a nap, hanem minden jelenlévő sportolónak, nézőnek.

Az öltöző felkutatása után szembesültünk megint a problémával (immáron második alkalommal), hogy nem férünk be az öltözőbe. Bátrabb lányaink ennek ellenére elkezdtek öltözni, mivel ekkor még azt se tudtuk, hogy hányadikként kell fellépnünk. Ami ebből az okból is plusz izgalmat jelentett, nem is beszélve arról, hogy az egyik csapattagunk már egy hónappal a verseny előtt jelezte, hogy nem tud odaérni kezdésre.

Ezen túllendülve és felöltözve vágtunk neki végül a sorsdöntő számhúzásnak. Szerintem sorsszerű volt esetünkben, hogy az egyes szám akadt elsőre a csapat kezébe, egyetlen egy szerencsénk volt, hogy vannak azért még a magyar cheerleader sportban emberséges csapatok, edzők és a problémánkat mérlegelve voltak olyan rendesek és elcserélték velünk a számukat(persze ezt utólag azért volt olyan aki a fejünkhöz vágta...). De nem is ez a lényeg, a lányok egytől egyik bemelegítettek, a hiányzó csapattagunk is befutott és már semmi és senki nem állhatott az utunkba. Mindenki ragyogó arccal, vidáman,felszabadultan futott be a zsűri elé, aminek tagja volt még Csisztu Zsuzsa (a Digi Sport riportere, a verseny fővédnöke) is. Szóval úgy gondoltuk, hogy reális képet fogunk kapni magunkról és a sport hazai helyzetéről. Sajnos jelenleg nem ezt érezzük, de lesz ez még így se...

Szóval a lányok ügyesek voltak, minden összejött, kisebb bakik persze adódtak, de egyik sem volt említésre méltó, a mi részünkről. Az viszont, hogy a zenénk második részét már megint leállították és zene nélkül próbáltuk megcsinálni a végét, az nem igazán volt kellemes, de ebből is tanultunk. Na meg abból is, hogy hogy kell azonos pontszámnál a megjelenésre még le-lehúzogatni pontokat, átfirkálni az értékelőlapot. Egyszóval tanulságos volt az egész nap, verseny és remélem, nem tűnik úgy, hogy csak magyarázkodni szeretnék ezzel az írással, a negyedik hely végül is nem rossz ilyen körülmények között, de azért be kell látnunk sajnos, hogy az egész csapat nagyon sokat csalódott és az a legrosszabb, hogy nem a csapatunkban, hanem a sportban. Most úgy érezzük, hogy ez így nem volt igazságos és több csapattal együtt most egy szabályegyeztetésre várunk, hogy a későbbiekben ne fordulhasson elő ilyesmi baki.

Összegezve: a kupa végül az ELTE-s lányokhoz került, a második a Bad Girls, a harmadik a Pink Panthers csapata, mi a 4. helyünkkel, ötödikként a Dreamteam és a Wolves csapata zárta a sort a 6. hellyel. A csapat nevében szeretnénk elnézést kérni azoktól, akiknek ezzel az eredménnyel csalódást okoztunk, mi azt gondolom mindent megtettünk és keményen dolgoztunk egy jobb eredményért, sajnos ez most nem jött össze, viszont a kitartásunkról, önfegyelmünkről igenis bizonyságot tettünk és azt hiszem ez többet ér mint egy kupa, legalábbis a jövőnkre nézve biztos.