Eseménynaplók 2008. április 24-27.

04. 24.

Elméletileg a mai nap az édes semmittevésről kéne hogy szóljon. Nekem nem jön össze. A tarkómon rakoncátlankodó nyirokcsomók megint belobbantak. Robtól, az expedíció egyik orvos tagjától kérek tanácsot. Paracetamolt kapok, meg még valamit. Kamillás főzetet készítek, és beáztatom a tarkóm. Elég különösen nézhetek ki az Alaptáborban egy törölközővel a fejemen.

Holnap megint 4 órai indulást tervezünk. Reggelire héjában főtt krumplit, csípős trutyi-mutyit és hagymát rendelek. (Majd harapunk hozzá mangalica kolbászt.) Estére győznek a gyógyszerek és a népi gyógymód, visszavonulnak a nyirokcsomóim.

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Alaptábor, 2008. április 24.

04. 25.

Ma végre csinálunk valamit!

A telefon megint hajnali 3-kor riaszt. Konyival, mint két robot, krumplit falatozunk, és a szükségesnél nem beszélünk többet. Meggyújtom a tüzet a tábori oltár mellett, és nézem, amint vidáman szaladgálnak a lángnyelvek a száraz borókaágakon. Konyival hamar megállapodunk, hogy mindenki a saját tempójában éri el a 2-est, és egyeztetjük a rádió-ablakok időpontjait. Meglepően jó ritmusban mozgok. A jéglabirintus belsejében egyelőre csak sherpák vannak. Több ismerőssel is összefutok, sőt, az egyik torlódást okozó alumínium létránál egy pikáns sherpa dalra is rázendítünk. 8 körül érem el az 1-es Tábort, és nekilátok az itt deponált felszerelés szétválogatásának, elpakolásának. 9 körül erősödni kezd a nap. A Khumbu-gleccser az Everest, Lhotse és Nuptse csúcsok határolta hatalmas, havas medencéből nyeri táplálékát, itt gyűlik össze az a rengeteg hómennyiség, ami aztán súlyánál fogva jéggé tömörödik, és tovahömpölyög. Ez a gigászi, hasadékok szabdalta teknő a Hallgatás Völgye. Fehér falai összegyűjtik és felerősítve visszaverik a Nap sugarait. Szélcsend és gyilkos meleg van. A gleccser oldalmorénáján kialakított 2-es Tábort (avagy Előretolt Alaptábor) 11-kor érem el. Konyi – gigászi csomagok alatt – csak délután érkezik meg. Sajnos Joby barátunk felszerelése egy félreértés következtében nem ér ide, így felajánljuk neki fölösleges meleg ruhadarabjainkat, valamint meginvitáljuk kettőnk közé a sátrunkba. Az éjjel a magasság miatt nem igazán tudok elaludni. Konyi úgy alszik, mint a bunda. Forgolódom, majd naplót írok.

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

2-es Tábor, 2008. április 25.

04. 26.

Érdekes nap ez a 26.-a... 30. napja tart az expedíció. Ma „semmi dolgunk”, de 6400 méteren semmit tenni azért egy kicsit más... A tegnapi (beismerem, borzalmas) éjszaka után aggódva figyelem magam. Pár lépés után kifulladok. Kedvetlenül kortyolom a teám (Pepsi Max már csak a BC-ban van), kótyagos vagyok. Ebéd után elhatározom, megemberelem magam: még szerencse, hogy van egy csomó apróbb sérülésem, amivel foglalkozhatok. Konyi háta a műtőasztal – egyébként úgy alszik, mint egy hibernált jeti. Csak egy pillanatra irigykedem. Előpakolom Betadine-t, gézt, Hyperolt, ollót, ragasztót, és vidáman elpepecselek velük egy órácskát. Aztán tollat ragadok, és számítgatni kezdem, milyen lehetőségeink vannak így, hogy a korlátozások miatt a 3-as és a 4-est a kínai lángvivők távozása után építhetjük csak ki. Nem ideális a helyzet de egyáltalán nem reménytelen. Mostanra, két éjszakával 6400-on elmondhatjuk, hogy ehhez a magassághoz hozzászoktunk. Holnap levonulunk BC-be, 29-én pedig valószínűleg leereszkedünk egészen Pangbochéig. Ha a kínai csapat a reményeinknek megfelelően gyorsan végez a tibeti oldalon, úgy kevesebb, mint egy hétig leszünk távol az Alaptábortól. Az éjszaka – bár 1-2 megszakítással, de – remekül alszom...

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

2-es Tábor, 2008. április 26.

04. 27.

A vezető lézersugarak bemérik a célpontot. 1100 méterrel lejjebb vár minket az Alaptábor. Pepsi Max, kaja, esetleg sör. A sátrunkban elrendezzük a depónkat, megigazítjuk a beülőnket, hágóvasunkat, és mint a kő az égből zuhanunk alá. A Hallgatás Völgyén kevesebb, mint 20 perc alatt vágok át. Nem állok meg az 1-esben. Pihenőt csak a zsúfoltabb létráknál kötelező várakozási idők jelentenek. Remekül érzem magam, a biztosítókötelet csak elvétve használom, a fárasztó, figyelmet igénylő mozgás a jéglabirintusban örömet okoz. Persze a jégesés alsó, lapos részén már fáradtan vonszolom magam. Az időm így sem rossz: C2-BC 2 óra 35 perc. Az első doboz Pepsi Max úgy tűnik el bennem, mint hajó a Bermuda-háromszögben. Majdnem a dobozt is beszippantom. Ebéd után beszélgetek Henryvel a sátrában. Bár a csapat többi részétől teljesen függetlenül mozgunk, fontosnak tartjuk, hogy tudja, mik az elképzeléseink. Remek megbeszélés, teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Piszkos vagyok, és fáradt, és tele apróbb sérülésekkel. De hát erről szól majd a holnapi nap: csutakolás, mosás, foltozás, pakolás. A vacsoránál már le-le kókad a fejem, a desszert után rögtön bevackolom magam a hálózsákba, és elégedett, mély álomba bódulok.

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Alaptábor, 2008. április 27.