05.07.

Hajnali 3-kor kelünk, aztán úgy döntünk, egy kis alvás még ránk fér. Végül 7 óra, mire végzünk a főzőcskével. Felöltözünk és úton vagyunk. a szél közepesen erős, de erre számítottunk. 8000 méter felett járunk. Izgalmas érzés. A levegő nagyon száraz, a szélnek neki kell feküdni. Csodálatos vidék. Minden lépéshez lélegzetet kell vennünk. Ez már rég nem az emberek birodalma.

Rajtunk kívül talán egy tucat sherpa hegymászó igyekszik felfelé. Jórészt maszkban, oxigénen.

8150 méter környékén vagyunk, hátunkat a szélnek fordítva pihenünk. Gyorsan megbeszéljük: Ez nem az a nap, amikor úgy igazán harcolni kell. Aludtunk 7800-on, jártunk felette, az akklimatizációnk kész. Ledeponálunk. Óvjuk egészségünket, kondíciónkat, nyálkahártyánkat. Amint a sátrat, lapátot és egyéb kacatokat rögzítettük a sziklához, tűzünk lefelé. Érintjük a 2-est, majd az 1-est. Konyi gyorsabb lefelé, én elég fáradt vagyok.

14 óra körül érjük el az Előretolt Alaptábort. Iszunk a titkos tartalékunkból két sört (az utolsó kettő volt), majd lefekszünk a sátrainkba, és vacsoráig szunyókálunk.

Klein Dávid
EDGE 8000 - Eseményhorizont
az AHICO Everest Expedíció (2007) Előretolt Alaptábora (6400 m)

05.08.
Végre valami, ami megfilmesíthető! Azoknak, akik unatkoztak, mert vagy sátorban ülünk, és nézünk magunk elé a bélműködésünkön morfondírozva, vagy végeláthatatlan hólejtőkön araszolunk felfelé, mint a versenycsigák.

A mai volt az akciós nap. Reggel már tudtuk: estére el kell jutnunk Tingribe, ahol várnak minket a melegvizes forrás és a civilizáció egyéb vívmányai. Tingri az ellenséges vonalak mögött fekszik, azaz túl több ellenőrzőponton, messzebb, mint a Hotel California vagy a Rongbuk-kolostor. Kősivatagon, acsargó kutyákon és jeges vizű gázlókon túl.

Ötórás rohamunk az Alaptáborig csupán előjáték. A konyhában – falból – hagymát veszünk magunkhoz, mintha csak a szokásos történne: megyünk „bandázni” a Hotel Californiába. Megyünk is. Szerencsénkre stoppal: egy katonai dzsip vett fel minket. Hotel California. Seftes Dorje megszervezte. Csendben várunk a kopottas sátorszállóban – krumplit eszünk hagymával – este 10-ig. Dorje bólint. Összeszűkül a szemünk, visszabiccentünk, majd hátizsákjainkat két idegenre bízva sétára indulunk a sötét tibeti éjszakában, a Rongbuk-kolostor felé. Elbaktatunk az ellenőrzőpont mellett. Ügyet sem vet senki a két gyalogosra. 10 perc séta után feltűnik mögöttünk az úton két motoros. Mindkét hátizsákunk a tapasztaltabbik pilóta motorjára erősítve. Többórás szédítő utazás veszi kezdetét. Úttalan utakon haladunk, felettünk rengeteg csillag, körülöttünk embertelen szépségű, zord táj, vízmosások. Zihál a motor, leszállunk. Két óra után elszáll az egyik kerék. Belsőt cserélünk a csontig hatoló hidegben, az áldott, szurokfekete ég alatt. Mély, haragos gázlókon keresztül keresünk utat. Csaholó kutyák – kezünkben sziklakövek.

Éjjel 1 körül érjük el Ó-Tingrit. Negyedóra zörgetés után engednek be. Szobázni nincs erőnk. A két álmoskás tibeti lányka azt veszi észre, már be is vackoltuk magunkat a karavánszeráj ebédlőjének lócáira. Köszönjük a sört. „Tujechhe!” És jóccakát!

Klein Dávid
Eseményhorizont
AHICO Everest Expedíció (2007), Tingri

Itt ÜZENHETSZ a fiúknak!