Visszatérés Tingribe

Különös naplórészlet ez. Hosszú időszakot takar. Egy tibeti karavánszerájban üldögélek, Tingri határában, régi Tingriben. Robosztus vaskályhában vidáman lobognak a jaktrágya-lepények, így kényelmes-kellemes melegben számolhatok be az elmúlt napok eseményeiről.

18-án elhatároztam, hogy a másnapi puja szertartás után – az erős és folyamatos havazásra való tekintettel – visszavonulok az Alaptáborba. Döntésemben az is közrejátszott, hogy bal szemem megint bevérzett, így újból részleges látótér-kiesés alakult ki.

A 19-ei pujánk szépre és családiasra sikerült. A szertartást stábunk egyik sherpa tagja celebrálta, aki korábban szerzetes volt. 11 órakor már úton is voltam lefelé. 6100 méter körül elkapott egy durva hóvihar. Deltába illő jelenetek, amint taposom a mély havat szembeszélben. A lemenetelem ennek ellenére jól sikerült: 5 és fél óra elteltével megérkeztem az Alaptábor alatti, időszakos sátorvárosba. Trekkerek, tibeti kereskedők, kínai hivatalnokok, terepjáró-sofőrök, sherpa és nyugati hegymászók vegyesen. A Hotel Kalifornia néven ismert sátortömegszállást vettem célba.
Másnap megérkezik Joby.
21-én pedig dzsippel lelépünk Tingribe, 4250 méterre.
Lucia előrejelzései eddig rendkívül pontosak voltak, így a várható rossz időt igyekszünk a lehető legnagyobb kényelemben, oxigéndús környezetben eltölteni.

22-én kibérelünk két tibeti lovacskát – Atma és Goldy (ahogy lovacskáinkat mi neveztük el) elvisznek minket a közeli melegvizes forrásokhoz. Egy pöttöm faluban megitatjuk a lovakat, és megvendégel minket egy tibeti család. Még sosem láttak fehér embert lovon…

Ma 24-e van, még mindig Tingri. Várjuk a jó idő hírét, és csodáljuk a végtelen tibeti horizontot.

Klein Dávid, AHICO Everest (2006) Expedíció, EDGE 8000 – Eseményhorizont, Tingri (4250 m), Tibet

Kényszerpihenő

Április 26.

Izgalmas nap a mai az AHICO Everest Expedíció életében. Lehet, hogy visszatérünk a hegyre. Bár az időjárás-előrejelzés továbbra sem bíztat minket felhőtlen, napsütésese idővel, egy biztos – az idő változik.
Egy hét alatt feltöltődtünk energiákkal, jól étkeztünk, és ami még ennél is fontosabb, Tingri 4300 méteres, oxigéndús légkörében jól és mélyen aludtunk.
(Lassacskán persze jenjeink is elfogynak…)
A szemem látótér-kiesése sajnos még megvan. Ez a hegyen alapos és folytonos odafigyelést igényel majd. Meg kell gondolnom, mennyit kockáztatok.

Ja, elfelejtettem említeni: tegnap kölcsönvettük két helyi vagány motorbiciklijét. Egész nap Tibet burkolatlan útjain száguldoztunk, apró sárfalvak között, majd nagy pusztaságban. Meghívtak teára, és egy ékszerkereskedő házában ebédeltünk. (aki gyakran látogat Nepálba, így ért nepáliul, ami hasonlít a hindire – így még valami beszélgetésfélét is összehoztunk.)
Estére visszatértünk Tingribe, porosan és vigyorgósan. Összefoglalva: igazán jól éreztük magunkat ezalatt az egy hetes kényszerpihenő alatt. Nem lazsáltunk, minden nap átmozgattuk magunkat.
Meglátjuk, kerül-e ma terepjáró.

Klein Dávid, AHICO Everest (2006) Expedíció, EDGE 8000-Eseményhorizont, Tingri, a tibeti fennsíkon, 4300 méteren