Három  héttel ezelőtt, amikor az Adriai pályáról hazaérkeztünk, még nem tudtam biztosra, hogy tudok e indulni az Albacete-ben megrendezendő Európa Bajnoki futamon.

Ez  mindössze anyagi kérdése volt. Aztán egyre inkább úgy nézett ki, hogy össze fog jönni, mert az egész évben folyamatosan segítő támogatók, barátok mellé, még csatlakozott 2-3 ember és hozzá segítettek, hogy az év végén egy EB mezőnyben mérettessem meg magam. Ezt már most nagyon köszönöm mindenkinek, de a végén, vissza térek erre a dologra még. Szerda kora délutánra terveztük az indulást a 2500 km-re lévő spanyolországi Albacete pályára.

Na, ez az ami nem sikerült! :) Persze a kiegészítő dolgokat még szerdán szedtem össze az úthoz amivel már elcsúsztam, illetve a MAMI-s kisbusz is még egy kis felújítást kapott aznap, ami Lévay Karcsi (MAMI Szakközépiskola Igazgató) nélkül nem állt volna talpra ütőképes állapotban. :)

Amikor is minden készen lett, 22 óra környéke volt, ami közel sem a tervezett délután 2-3. Az útra Édesapám, illetve az R2 motorszerviz  szerelője, Katona Dani kísért el. 29-30 óra kocsikázás után meg is érkeztünk péntek hajnali 4-re a pályára. A kinti parkolóban leálltunk és már feküdtünk is le aludni, mivel reggel kelni kell, mert az összes papírmunka hátra van még, a kipakolás, na meg persze a szabadedzésre is jó lenne kiérni. :) Reggel kis elalvással magunkhoz tértünk, de egész flottul ment minden intéznivaló, és már mehettem is ki az első szabadedzésre. A gumik terén használt gumikról beszélünk, de abból a jobbik fajtából. Ide azért vásznon futó motorrall értelmetlen kijönni. Első szabadedzésem a pálya tanulgatásával ment el, néztem hogy mit hogy lehetne, a többiek mit csinálnak, áttétel, stb. Elsőre tetszett is a pálya, egy jó lendületes, tempós, dinamikus kanyarokkal teli nem túl széles, 3,9 km-es pálya. (Hazai pályák közül egy Pannónia ringhez lehetne talán hasonlítani.) Második szabadedzésre hátsó gumikból bekészítettünk 2 félét is a használtakból, hogy megnézzük melyik keverék is fog jól működni. Az időjárás napos, 26 fok. Mivel itt 40 perc egy szabadedzés, illetve az időmérő is, menet közbe bőven belefér a kerékcsere. Délután már jobban is mentem, az időm is szépen lassan javult, a pályát is kezdtem érezni és nagyjából a gumit is kezdtük sejteni, hogy mi lesz a jó. Délután, este a másik magyar résztvevővel, Gyutai Adriánékkal beszélgettünk, ettünk egyet. Következett a szombati nap a két időmérővel. Vártam már, mert itt volt az első viszonyítási lehetőség, hogy a többiek idejét is lássam. Délelőttre első gumit is cseréltünk, feltettünk egy tavalyi mintázatú gumit, hátulra viszont először az egyik használt gumival kimentem melegíteni és 5 kör után jöttem be az új gumiér.

A hátuljával semmi gondom nem volt, de az eleje nem akart jól működni. Az időmön is csak nagyon kicsit tudtam javítani és nem is éreztem jól magam alatt a motort. A féktávokon befelé, amikor már bőven lapon volt a motor, de még fékezek, pattogott az eleje. Kicsit el voltam keseredve és gondolkozásba kezdtünk, hogy mi is lehet a baj? Futómű? Vagy gyorsultam? Vagy gumi? A gumi tűnt a leg egyértelműbbnek, hiszen azon változtattunk, csak ezt meg nem akartam elhinni, mert az idén használt Dunlop D212-es gumi helyett a sokak által jobban szeretett D211-es tettem fel, tehát elvileg az jó. Ami így is van, csak nem ezzel a futómű beállítással. Délutánra a terv az volt, hogy vissza tesszük a pénteki használt első kereket és meg nézzük azzal mit csinál. Ha nem változik, akkor futómű állítás…de reméljük változik és megjavul. Hátsó kerekeknél hasonló volt a taktika, elindultam egy használt gumival, majd 4 kör után jöttem be az új hátsó gumiér. És lám-lám, megjavult az eleje. Nem pattogott, így egy kicsit megnyugodtam és egyből jól is éreztem magam a motoron, mint előző nap. Este nagy tanakodásba fogtunk, hogy a versenyre mi is lenne a jó gumiválasztás? Medium, vagy az egyel puhább, Medium-Soft. Este még nem is tudtam eldönteni, így megvártuk a másnapot. Reggel a warm-up igen hűvös időben ment, használt gumim is volt fenn, így az nem volt mérvadó, egy jót motoroztam. Illetve egy kis kalamajkában majdnem össze akadtam az egyik sráccal. Az egyik jobbos kanyar kijáratánál belülről kezdtem el előzni, mikor is mellette voltam, Ő balra fordulva hátra nézett, és eközben húzódott jobbra befele. A bal lábam bele is akadt a motorjába, mint utóbb kiderült a fékkarját sikerült letörnöm, mert jött is reklamálni. :) Illetve én abszolút nem éreztem magam hibásnak, úgyhogy nagy jelentőséget nem tulajdonítottam ennek. Következett a verseny. Amit eddig nem említettem, a 18. helyről vártam a rajtot, 1:34,419-es idővel. De a 12-22. helyig 1 másodpercen belül belül volt mindenki. Közben a verseny előtt kitaláltuk a gumi keveréket is és a Medium-Softra esett a választás, kisebb közvélemény kutatás után. :) A felvezető körre egy használt gumival mentem ki és a rajtrácson tettük be az új hátsókereket. A rajtom jól sikerült, de körülöttem mindenkinek is, így előrébb nem tudtam jönni. Az első kört a 23. helyen sikerült befejeznem, amikor is kicsit beállt a vonatozás és nem 4-en fordultunk egymás mellett a kanyarban. Innentől kezdődött a feljövetel. Saját tempómat nem tudtam motorozni, mert ugye folyamatosan voltak előttem, mögöttem, de igyekeztem hibátlanul menni. Szépen sorba sikerültek is az előzések és jöttem fölfele. Volt, aki vissza is előzött, ment az adok - kapok, nyugi egy percig sem volt. Egy hiba és két pozíció visszaesés, szóval észnél kellett lenni. Úgy gondolom ez sikerült is, tehát jöttem fölfele. Harmadik körben 22., negyedik körben 20., hatodik körben 19., hetedikben 18., nyolcadikban 17., kilencedikben 16., tízedikben 15., majd itt 4-5 körön keresztül cserélgettük a helyeket és végül a 13. helyezést az utolsó kanyarkombinációban sikerült megszereznem.Ott előztem meg az Alpok Adria Supersport kategóriájának a bajnokát, Marek Szkopeket.

Nagyon nagyon örültem neki, főleg annak, hogy még az utolsó pillanatban is tudtam újat húzni. Nagyon el is fáradtam a verseny végére, de ez ott nem is érdekelt már. :) A verseny végén sok motort ellenőriztek, többek között az enyémet is, vagyis az első 15 helyezettét mindenképp. Persze a legnagyobb nyugodtsággal toltuk oda a motort, mert nemhogy tuti szabályos, még amit a szabály engedélyezett volna tuningolást, az sem volt megcsinálva, mert ugye ezzel a motorral mentem egész évben a Stock (szériább) kategóriában. A verseny után megnéztük Adrán futamát, ahol Ő is nagyot csatázott egy 3-as bolyban, amiből végül sikerült győztesként kijönnie. Gratulálok neki is, nagy küzdelem volt, szép eredménnyel abban a mezőnyben! Utána következett a pakolás, majd az indulás. Ismételten a 2500 km. Hazafelé sokkal gyorsabban sikerült haladni, már rutinosabbak voltunk a vezetés cseréjében, tankolásban, így szerencsésen haza érkeztünk. Ami még érdekesség, hogy mikor Magyarországra értünk és ismét lett internet elérhetőség, és csak akkor szembesültem a ténnyel, hogy 2 versenyzőnek szabálytalan volt a motorja és kizárták őket és mindketten előttem végeztek, így a 11. helyen végeztem. Ez csak egy pont volt az „i”-re :) Nagyon nagyon köszönöm szépen mindenkinek aki segített, akár egész évben, akár csak egy futamon is, kisebb nagyobb dologgal. Minden kellett ehhez hogy így sikerüljön ez az év, de úgy érzem jól sikerült, Én nagyon örülök neki!

A jövő évről jelenleg sajnos semmit nem tudok mondani. Az biztos hogy szeretnék minél rangosabb sorozatban versenyezni, de ugye tudjuk hogy nem csak az számít hogy én mit szeretnék, nagyon sok dolognak kell stimmelni. Annyit ígérhetek, ha tudok fejleményt, vagy valami bíztató, már biztosabbnak mondható dolgot, akkor azt nem fogom titkolni!

Írta: Chrobák János