Magyar evezős az Oxford-Cambridge versenyen

Az angliai Oxford-Cambridge evezősverseny történetében először lesz magyar induló
Novák Mariann személyében, aki a női futamban az oxfordiakat erősíti; a futamra most vasárnap kerül sor a Temzén.

1829. június 10. Ez az evezős történelemben egy olyan dátum, amit szinte mindenki ismer. Ez a nap volt az, mikor két barát, két vetélytárs, akik 2 különböző egyetemen tanultak, evezős csapatot szervezve összemérték erejüket, gyorsaságukat a Temzén. Ezt a versenyt az Oxfordi Egyetem 8+1 evezőse nyerte. Innen indult az a világhírű evezős verseny, melyet napjainkban negyed millió néző kísér figyelemmel a parton, és több tíz millió rajongó nézi tévékészülékeken vagy számítógépeken a futamot.
Az oxfordi csapat sötétkékben, míg a cambridge-i világoskék szerelést húzva 6,8 km-t tesz meg a Temzén, Putney és Morlake között.
A 2012-es verseny emlékezetesre sikerült. Gondoljunk csak vissza, hogy előbb egy beúszó tüntető, majd egy lapáttörés és egy ájulás a célban tarkította a nemes küzdelmet. De idén mástól lesz hangos a magyarok között az Oxford-Cambridge evezős verseny, hiszen most először egy magyar hölgy: Novák Mariann ül az oxfordi hajóban.

Hogyan és mikor kerültél Angliába, mi volt a cél?
Tavaly (2012) októberben jöttem ki Angliába, miután felvételt nyertem Oxfordba egy mesterképzésre, mely 2013 őszéig tart. Előzőleg az ELTE-BTK-n végeztem régészet szakot.

Mit tanulsz kint és melyik Campuson?
Az oxfordi egyetemen tanulok, azon belül a Keble College diákja vagyok. A szakom angol megnevezése Archaeological Science, ami a természettudományok régészeti alkalmazására koncentrál. A képzés három fő tudományterülettel foglalkozik: természettudományos keltezési módszerek; stabil izotópelemzések és biomolekuláris régészet; valamint anyagvizsgálati módszerek.

Hogyan sikerült bekerülni a hajóba?
Mindenképpen szerettem volna evezni az ittlétem alatt és különösképp részt szerettem volna venni az Oxford-Cambridge versenyen, ezért már nyáron kapcsolatba léptem az egyetemi evezős klubbal és jeleztem a részvételi szándékomat. Mivel kiutazásom előtt ásatáson voltam Grúziában, csak október elején, két hét késéssel csatlakoztam a csapathoz, akik már szeptemberben megkezdték a felkészülést. A válogatás tulajdonképpen a kezdetektől tartott, de a végleges csapatot csak március 4-én hirdették ki Londonban. A válogatási szempontok elég összetettek voltak, alapvetően a fizikumot, állóképességet, hajóhajtást és csapatba illeszkedést vették figyelembe, melyek miatt kiemelt hangsúlyt kaptak az szárazföldi (ergo) és vízi felmérők is.

Hogyan áll össze a csapat?
Az egység túlnyomó többsége – 7 fő – brit nemzetiségű, közülük ketten kettős, német állampolgársággal is rendelkeznek. Rajtam kívül még a kormányosunk számít itt külföldinek, ő egyesült államokbeli. A nagyobb csapatunkban – a felkészülésben több mint 20 lány vesz részt, közülük egy tartalék nyolcast is kiválogattak, akik Osiris néven a cambridge-i második hajóval (Blondie) fognak versenyezni – vannak francia, német, lengyel és bolgár nemzetiségűek is. A vezetőedzőnk, Christine Wilson, kanadai – korábban az Egyesült Államokban dolgozott több egyetemi csapattal, és az női olimpikonoknak volt a segédedzője –, a segédedzőnk, Natasha Townsend, pedig brit, az előző két olimpián az angol női nyolcasban evezett.
Két csapattársam jelenleg a brit U23-as kerettagságra válogotózik, korábban pedig az ifi válogatott tagjai voltak, egyikük ifi vébén ezüstérmes volt. Idén pedig részt vettek az Ausztrál Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon. A csapatban többen visszatérő tagjai az oxfordi hajónak, a korábbi években is részt vettek az egyetemek közötti versenyen.

Mióta van női futam és ebből ki mennyiszer tudott győzni?
1927 óta rendeznek női futamokat, de eleinte nem mindig tartották éves rendszerességgel, és volt egy közel évtizedes kihagyás is. A női evezés meglepő módon korántsem kapott olyan támogatást, elismerést, mint a férfiak versenye.
Jelenleg a mérleg Cambridge-nek kedvez: 40 győzelmük van szemben Oxforddal, akik 26-szor nyertek. De az utóbbi évtizedet egyértelműen Oxford dominálta, és természetesen idén is győzni szeretnénk, ezzel is javítani a statisztikán.
Két év múlva, 2015-től pedig új szintre lép majd a női verseny, ugyanis a férfiakéval azonos pályán, távon és napon kerül majd megrendezésre és hasonlóan teljes televíziós közvetítést kap majd a megmérettetés. Az 2012-13-as idény egyébként az első előkészítő éve ennek a változásnak, úgyhogy tavaly ősztől egyenlő összegű szponzori támogatást kapnak a női csapatok mint a férfiak, az utóbbiakat támogató BNY Mellon-nak a Newton nevű vagyonkezelő leányvállalatától.

Mi a különbség a magyar és az angol evezés, edzések, és hozzáállásban?
Sok a különbség, nehéz lenne mindet felsorolni. Az egyik alapvető különbség szerintem a nagy egységek preferálása. Számomra alapvetően új, hogy ilyen nagy csapattal edzek, és, hogy a fő versenyszámom a nyolcas lesz. Az edzők elsősorban arra törekedtek, hogy a teljes csapatnak mind a huszonegynéhány tagja ugyanúgy mozogjon a hajóban, tehát akármilyen kombinációt küldenek vízre, az első csapástól gond nélkül evezzünk együtt, függetlenül attól, hogy korábban ültünk-e együtt egy egységben.
Hozzá kellett szoknom a korai kezdésekhez, ugyanis napi kettőt edzünk és a reggeli edzéseket az egyetemi elfoglaltságokhoz kell igazítani. Általában 5:45 az érkezési idő, ha evezünk, de 7 óránál későbbi kezdésünk soha sincs hétköznap. Szintén szokatlan volt számomra, hogy egész télen eveztünk. Angliában nincs olyan hideg, mint Magyarországon, de azért itt is gyakran esik 0 fok alá a hőmérséklet – és nem egyszer ráfagyott a víz a lapátokra.
Az edzéseket tekintve egyébként kiemelt szerepet kap a törzsizmok edzése is, ez az ún. core training. De nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy megfelelően étkezzünk, edzés után rögtön regenerálódjunk. A csapatnak van fizioterapeutája és étkezési tanácsadója is.

Mik a későbbi célok az egyetem befejezése után?
Alapvetően kutatói pályán szeretnék elhelyezkedni, így mester szakomat követően doktori fokozatot szeretnék szerezni.