Nézzük csak a súlyát: 226 kiló. Na várjunk csak, ez nem is hangzik olyan vészesen soknak! (persze, mert azt még látom, hogy ezt szárazon mérték) Mégis tudnak valamit a felkelő nap országában! Szép nagydarab a CB. Határozottan a „bazi” nagy kategóriába tartozik. Nagyon szép. Meghatározhatatlan neo-retro stílust képvisel. Klasszikus formák mindenhol, de hi-tech feeling árad belőle!

Akkor hát rohamra! Rám segítik a csillogó lemezpáncélt, fejre az acélsisak, hónom alá a dárda és már emelnek is a csörlővel a csataló nyergébe. A valóságba nem az zökkent vissza, hogy az 1284 köbcenti pöccre életre kel alattam, még csak nem is a gyári kipufogó meglepően kellemes mormogása, hanem az, hogy amint a nyeregben ülök, gyakorlatilag megszűnik a CB súlya - amiről azóta már kiderült, hogy kicsit több is, mint 250 kiló menetkészen, teletankolva.

Egy nehéz dögöt toltam ki a garázsból, most meg mintha egy biciklivel kerülgetném a gödröket remek útjainkon. Nem mintha egyébként nagyon kéne, mert amelyiket mégis eltalálom, azon halál lazán suhanunk át - csak így, többes szám első személyben: mi ketten, a "gép" meg én. Nagyon gyorsan barátkozó egy verda! Pedig előítéletnek nem voltam híján, be kell vallanom. Még néhány kanyar, és annyira jól érzem magam a nyeregben, mintha már évek óta ezen ülnék. Tényleg tudhatnak valamit ezek a japók..

Ahogy így kedélyesen hasítom a levegőt ezen a szépségen, elgondolkozom, hogy minek is kellett ez az 1300 köbcenti, ha úgyis csak 100 lóerővel árulják az új "big one2-t? Már persze azon kívül, hogy nagy legyen, hiszen a többieknek is van ilyen, így a Hondának is kellett egy maxi-naked motort csinálni. Vagyis pontosabb úgy a kérdés, hogy mit hoztak ki belőle, ha már egy ekkora bazi nagy blokkot "kellett" használni?

Nos, a számok azt mutatják, hogy nem valami sokat: még a 117 Nm-es nyomaték sem számít valami aszfaltszaggatónak ebben a kategóriában, a teljesítmény meg egyenesen lehangolónak tűnik - papíron. Egész más azonban a helyzet a motoron. Hihetetlenül kezes és harmónikus ez a kényelmes "monstrum", olyan könnyedén döntögethető egyik oldalról a másikra, ami még egy hatszázas géptől is jónak számítana.

Akár városban, akár szerpentinen szinte észrevétlen a CB negyed tonnás tömege - és a motor karakterisztikája is tökéletesen illik ehhez az image-hez. Abszolút lágyan, egyenletesen adja le a nyomatékát, olyan érzése, mintha egyforma erős lenne alapjárattól leszabályzásig. Elcsépelt jellemzés már az ilyen nagy gépekre, de tökéletesen igaz: szinte mindegy melyik fokozatban megy vele az ember, minden fordulatszámról simán és erőteljesen gyorsul.

Aztán ugyanúgy lassul is. Akár utassal is. Szélvédelme ugyan nulla, mégis klassz dolog vele túrázgatni - nem zavarja az egyébként minden paraméterében állítható futóművet sem ha jól megpakoljuk a gépet, a "big block" pedig tényleg mindent visz.

Nem gondoltam volna, hogy fájó szívvel adom vissza a legnagyobb CB-t. Néhány nap elég volt, hogy teljesen összenőjek vele, pedig alapvetően a sportos stílust szeretem inkább. Azt hiszem az kifinomultan hangolt high-tech belső és a klasszikusan gyönyörű külső összhangja az oka, hogy hét végére a hangsúly a tehénről teljes mértékben a szuperre tolódott. Tényleg tudnak valamit ezek a japók!