Róth Antal várja a közönség segítségét is!

A „nagyok” az 1986-os világbajnokság óta nem jutottak ki nemzetközi futballtornára viszont az utánpótlás-válogatottnak az atlantai olimpia után, újra megadatott a lehetőség! Róth Antal csapata ma az Üllői úton és kedden pedig az olaszországi Fermóban játszik az EB-n való szereplésért. Az esély „egyértelműen” az Eb-címvédő olasz válogatott mellett szól, azonban a mieink sem ajándékból kapták a rájátszás lehetőségét!

Vasárnap óta készül a dunavarsányi edzőtáborban az U21-es válogatott kerete az olaszok elleni találkozóra, amely a legtöbb játékos számára pályafutása eddigi legfontosabb megmérettetése lesz. A csapat felkészülése majdhogynem tökéletesre sikerült, a játékosok nemcsak elszántak és jókedvűek, hanem egytől egyig egészségesek is, ami majdhogynem kuriózumnak számít az együttes kétéves történetében. (Főként a sérüléseknek tudható be, hogy az eddigi tíz selejtezőn 27 játékos jutott szóhoz a válogatottban, míg az olasz csapatban 34-en szerepeltek a sorozat alatt.)

Róth Antal hétfő óta napi két edzéssel hozta formába futballistáit, a csütörtök délelőtt azonban az edzőpálya helyett videózni vonult a keret, amely az olaszok selejtező-mérkőzéseinek kivonata alapján próbálta még behatóbban feltérképezni a pénteki ellenfelet, illetve leszűrni a szükséges tanulságokat.    

"Nem mondok újdonságot azzal, hogy nagyon erős ellenfél vár ránk, amelynek nemcsak a hagyományai, de a jelenlegi eredményei is tiszteletre méltóak" - mondta Róth Antal még csütörtök délután. "Mindez a mai videózás során konkrétumokban is megmutatkozott, de mint minden csapat játékában, az olaszokéban is akadnak hibapontok."

- Hol fedezték fel ezeket a pontokat?
- Az majd a pályán derül ki, hogy sikerül-e megtalálnunk és kihasználnunk az olaszok taktikai hadrendjében rejlő hiányosságokat. Annyit azért elárulok, hogy bízom a rögzített játékhelyzetek utáni szituációkban, de az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen rendkívül céltudatos és racionális válogatottal találkozunk, amely nem a látványos játékot, hanem minden esetben az eredményességet tartja szem előtt. Ez a tulajdonság egy páros mérkőzés során különösen nagy jelentőséggel bír.

- Mit gondol arról, hogy olaszok válogatott szövetségi kapitánya, Claudio Gentile szerint a rájátszásba jutott csapatok közül a magyaroké az egyik leggyengébb?
- Szerencsére ez egy olyan játék, hogy a mérkőzéseket a pályán kell lejátszani, az előzetes esélylatolgatások pedig két szempontból jók: az egyik félnek cáfolnia, a másiknak pedig bizonyítania kell azokat. Nem kérdés, hogy ezúttal ránk hárul az a feladat, hogy felborítsuk a papírformát, és természetesen azon leszünk, hogy ezt meg is valósítsuk. Egyébként nem érzek semmi sértőt Gentile véleményében, a mérkőzésnek pedig van akkora jelentősége, hogy nem kell olyan motivációs bázisok után kutatni, mint az ilyesféle nyilatkozatok kiemelése. Szerencsére az edzőtábor első napjától fogva érződik a játékosokon, hogy pályafutásoknak egy fontos momentumához érkeztek.

- Pedig, elnézve a kerettagokat, nem mondanám, hogy túlságosan komor hangulatban lennének...
- Épp ellenkezőleg, egész héten ment a zrikálás, a kapusok és mezőnyjátékosok közötti versengés például szinte valamennyi  edzésen "botrányba fulladt", mert a felek minden lehetőséget megragadtak arra, hogy valamilyen kegyes csalással a maguk javára fordítsák az eredményt. Ilyenek persze minden edzőtáborozás során megesnek, ám ezúttal különösen örülünk neki, hogy így megnőtt az érdeklődés a csapat iránt, hiszen amikor két évvel ezelőtt elkezdünk dolgozni, csak reménykedtünk benne, hogy eljutunk ebbe a fázisba. Jó lenne, ha ezt még tovább tudnánk fokozni ezt az állapotot...

- Mi lenne az az eredmény, amely reménykedésre adhatna okot a visszavágó előtt.
- Nem választanám külön a két mérkőzést, azt szeretném, ha mind a kettőn egyenrangú partnerek lennénk. Olaszországban is ugyanazt akarjuk megvalósítani, amit itthon, noha az első mérkőzés történései nyilván befolyásolhatják a visszavágóra kidolgozott taktikát. Jó lenne, ha az Üllői úti meccs után a csapat tagjai és a szurkolók is elégedettek lehetnének, amire látok is esélyt. Bár nem vagyok ígérgetős fajta, de azt megígérhetem, hogy tisztességgel felkészülünk, és a tőlünk telhető legjobbat fogjuk nyújtani. Természetesen az a célunk, hogy az odaadás jó játékkal is párosuljon, ha pedig mégsem így alakulna, a közönség  átsegíthet a nehéz pillanatokon. Ezért is fontos, hogy minél többen kijöjjenek az Üllői útra. Mi nem vagyunk hozzászokva a nagy nézőszámhoz, bár szerencsére azért volt már rá példa, hogy sokan megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. Azért is hangsúlyozzuk ennyire a szurkolók szerepét, mert az előző, Horvátország elleni találkozón valóban rengeteget segített, hogy a kulcspillanatokban azt érezhettük: nem vagyunk egyedül.

- Mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy míg utánpótlás-válogatottnak az '84-es Eb-győzelem óta is akadtak értékelhető eredményei, az A válogatott szereplésében ennek semmiféle hozadéka nem volt? Mi történik a játékosokkal azokban az években, amikor ígéretes tehetségekből érett futballistákká kellene válniuk?
- Nyilvánvalóan van valamilyen hiba a rendszerben, hiszen ha sikeresnek ítéljük meg az utánpótlás-válogatottjainkat, akkor ennek természetes követkézménye kellene hogy legyen, hogy a felnőtt csapat is egyre eredményesebb lesz. Ez a világon mindenhol így működik, nem véletlen, hogy az utánpótlás Európa-bajnokságok résztvevői is rendre a futballnagyhatalmak köréből kerülnek ki. Mi ebből a szempontból kakukktojásnak számítunk, de hogy mi lehet ennek az oka, azt magam sem tudom. Bonyolult és összetett kérdés ez, ami csak edzői perspektívából nem megválaszolható.

- Kezdőcsapatot tud már mondani?
- Sajnos nem. Szívesen megadnám az összeallítást, ha tudnám, de általában nehezen döntök, ezúttal pedig a szokásosnál is keményebb feladat elé állítanak a játékosok.

A magyar csapat várható kezdőtizenegye:
Fülöp M. - Vanczák, Máté, Juhász, Takács Z. - Czvitkovics, Sándor Gy., Vadócz, Huszti - Tisza, Feczesin.