BUBA2007/2 - Néhány gondolat és Makó kapcsolata.
Nyár van. Forró vasárnap és hét ágra süt a nap. Gondoltam egyet! Számítógép mögötti életem folyományaként, a hófehérre „barnult” bőröm és szervezetem a későbbiekre való szoktatása miatt, az „Afrika érzés” nevében nekiálltam mindenféle dolgokat elkövetni a kertben. Apppukááám, ezt add össze. A Zoli egy szál fürdőnadrágban és papucsban serénykedik kint a kertben. Volt is tennivaló. Persze arra ügyeltem, hogy elfoglaltságaim 95 %-ban kapcsolatban álljanak a slaggal és a belőle permetként szétszóródó vízzel! J Na, kb. ez volt az első- és egyetlen olyan nap a nyárból, hogy a nap káros UV sugarai máshol is érték a bőröm, mint a tarkómon! Párduc, oroszlán, gorilla, makákó - ordítja egy Szokol valahol a közelben! Még ez is, de klassz! J Hét közben ilyenekre nincs időm! Akkor dolgozni kell, mert munka van a szabadban (a szobában, a gép előtt ülve), amikor pedig nem, olyankor tipli, mert még össze kell szedni azt kb. két millió forintot, hogy az álomból valóban valóság váljék.
Ötlet? Hajjaj..., mint a tenger. Ismerősök? Sokan! „Öcsééém, há be vagyok tárazva, báááz”- gondoltam. Néhányuknak, több mint egy yard (tíz számjegy és csak utána a tizedes vessző) van a bankszámláján, némelyek meg annyi pénzt keresnek nettó per hó a multinál, hogy már akkor szégyenkeznek, amikor a postás kézbesíti a bank által kiküldött számla kivonatát. Fogtam hát magam, és szépen elkezdtem írogatni az „EGY CÉG, EGY CÉL. Támogatókat/szponzorokat keresünk!” című leveleket meg bonyolítani a szponzori telefonokat…ahogy az a nagykönyvben is írva vagyon. Csak vártam, és vártam a válaszokat. Még mindig semmi, pedig már egy hónap is eltelt azóta, hogy befizettük azt a bizonyos összeget a nevezési díjra. Kezdett gyanús lenni, hogy nem történik semmi az anyagi változások oltára előtt. Nem lesz ez így jó … de majd csak alakul. Járt is az agyam rendesen. Hát van nekem egy klassz és nagyon nézett honlapom. Isteni ötlettől vezérelve írtam egy körlevelet azoknak, akik (a szabadban.hu-n) regisztrálták magukat, vagy valami egyéb titokzatos módon felkerültek a levelezőm címlistájára. És láss csodát… szépen lassan elkezdtek bizonyos összegecskék megjelenni a számlánkon. Na nem kell milliókban gondolkozni, ahogy azt egyesek zsigerből teszik! Csak aprócska, pár ezer forintos tételek! Egyszer csak jött egy nagyobb is, de még az sem volt száz, mielőtt még a mobilod felé kapkodnál, hogy az adóhivatalt hívd.
Vannak percek az ember életében, amikor megáll egy kicsit, amikor megszűnik a külvilág és elgondolkozik az élet nagy dolgain. Na ez is egy olyan pillanat volt az enyémben, amikor megálltam és belegondoltam a dolgokba! Kérdezed, hogy miért? Megmondom én neked! Azért, mert lassan augusztus lett és nekünk még mindig pontosan ugyanannyi volt a számlánk egyenlege a mister milliomosok szponzorációitól, mint két hónappal ezelőtt. Rázúdítom a felhasználókra a levelem és az egyszerű, átlag emberek (néhányan az erejükön felül) a segítségemre sietnek. Tessék, erre varrjál gombot! Vagyok én, meg a gyerekkori álmom Afrika. De van más emberek is, és nekik is biztos van saját gyermekkori álmuk. Mégis segítenek ha tehetik, pedig bajuk is van elég! Tudom. És ha kiemelném a neveket, talán még meg is sértődnének, mert nem azért teszik. Ha belegondolok, most is könnyezik a szemem, a jóságuk, a segítőkészségük miatt. Köszönöm szépen mindenkinek. Egy azonban biztos, ők végigjönnek, és ők ott lesznek velem! Nem kétséges! Azok pedig, akik ígérgettek és mégsem semmit azon kívül, hogy művészire fejlesztették a mellébeszélés képességét, nos… ők nyaljanak sót! Megjegyzem: az élet érdekes és mindig egyensúlyban van, mert pontosan annyi pénz jött össze, amiből vissza tudtam fizetni nevelőapámnak a kölcsönkapott összeget!
Közben ősz lett. Szép szeptember. Az ősz első havának pozitívuma a januári Budapest-Bamako kapcsán annyi volt, hogy Csabámmal, meg az apja utcai kocsijával elmentünk a Budapest-Makó futamra, ahol a kétnapos őrület során rettenetesen jó fej embereket ismertünk meg. Az akkor történteket, a Ladies and Gentlemans – Start Your Engines! című négy részesben olvashatod. Szóval, a nagy haverkodás soran a srácok kérdezgették rendíthetetlenül, hogy miért utcai autóval ... és mikorra tervezzük a versenyautó megépítését? Valamit mondani kellett nekik, a "Zolis" választ gyorsan meg is kapták. „Eccer csak lesz Bamakocsi” – mondtam vigyorogva! Hamar kiderült, hogy szintén beletartoznak a Budapest-Bamako 2007 Rally nevezettjei közé. Apááám, mi lesz még ebből Afrikában, ha már itt is betegre sikítottuk magunkat. Azonban egy biztos, Makónak fergeteges hangulata volt! Hmmm. J Amúgy nekem van egy szokásom, ami abból áll, hogy nagyon hamar el- vagy átnevezek bármit és bárkit. Persze nem mindig vagyok tekintettel az elnevezendőre. A négy autóból összeállt konvojunkat, minden érintett nagy megelégedésére „A fantasztikus 4S” névre kereszteltem. A név, illetve a 4S-t alkotó személyek neve elég gyakran fog még feltűnni, a januári Budapest-Bamako versenyéről készülő elbeszélésem bizonyos részeiben. J
Írta: cézé
Folyt.köv…