T3 azaz TALÁLKOZÓ-TESZT-TÚRA!
2006. november 19.-én Budaörsre volt szervezve a Budapest – Bamakó 2007-hez kapcsolódó T3 (Találkozó-Teszt-Túra) túra TALÁLKOZÓja, amelyet én lendületből T-3 azaz té mínusz három túrára kereszteltem át.
Hogy miért? Nagyon egyszerű. A találkozó szombati napján nem tudott csapatunk megjelenni. Ez már önmagában akkora mínusz té, hogy csak a vasárnapi részről, a személyes tapasztalatokról írnék le néhány gondolatot.
Igen csak néhány… mivel csak néhány autó és személyzete jelent meg. Talán ha húsz autóról beszélhetünk. Miután egy piros kabátos ember vördgétdzsipíesz felirattal a hátán kiosztotta a GPS pontokat tartalmazó lapokat, Csabámmal kérdőn egymásra nézve tettük fel a költői kérdést, hogy mi legyen? Követünk valakit, vagy beülünk valakihez, mert NINCS kézi készülékünk. Döntöttünk. Beültünk a fantasztikus 4S egyetlen (rajtunk kívül) megjelent tagjához. Neki volt kettő - in petto … na lett is belőle tapasztalatszerzés!
Hát elindult a „csipet-csapat csökevény”. Attól a perctől kezdve már csak délután láttunk három BB-s autót. Klassz volt. Bár egy autóversenyhez sok köze nem fűződött a „T3 Projektnek”… de az ismert „mennyün kmá” mondással neki vágtunk szép magyar hazánk festői tájainak! Történelmi ismereteinket bővítendő, átnyomultunk Biatorbágyon. A híd alatt derült ki, hogy Csabánk kapcsolatba hozható az öreg hídász Matuskával is. Mint kiderült, a jó Szilveszter esőnapot is beiktatott látványos híd robbantásához, és ennek köszönhető, hogy az akkorra beosztott mozdonyvezető nagypapi helyett, egy becses kolléga élveztette M.Sz. nagy durranását. Komoly a stáb, ugye? J
Szóval néhány feladat, hogy érzékeltessük a T3, TÚRA részét:
- Kerestünk közlekedési táblán állatnevet… Mi balra kanyarodó kígyót írtunk fel válasznak.
- Próbáltuk egy szántó közepén megválaszolni a feltett kérdést, hogy éppen hol vagyunk? - Egy szántóföld közepén vazze! - ezt írjad a lapra…
- Tatabányán egy forrást kellett megadni válaszként. Az anyagi forrás és a forráspont elvetése után megkérdeztük a „helyi lakost” aki a János-forrás megoldással jött. Nem kutakodtunk jobban, mert még kiderül, hogy Forrás Jánosnak hívják a komát és akkor bizony nagy bajban vagyunk.
Nagy túránk során, Csabánk (kettő is volt a kocsiban ilyen névre keresztelve) néha megébredt, és riadt vagy éppen csillogó szemekkel közölte, hogy mindjárt ott vagyunk a platános úton. És tessék, nem igaza lett az ötödik ilyen után? Csak bejött neki! Vegyes tisztelettel, lopva pillantgattunk Csabánkra és csendben végig kocogtunk a Platán Pigalle csodás útján. A „Látó” mondta azt is, hogy hamarosan jön egy halálkanyar. Jött. Ilyet… Bár nem volt nehéz ezt mondani a kanyar vaskos fáira felszegezett koszorúk láttán… Még szeméttelepen is jártunk TESZTelni. Itt Csaba 1 zsebre tett kézzel irányította hevenyészett akadály áthidaló építményem mellé Csaba 2-t, így eldobtunk vagy egy órát, mire kiszabadítottuk tűzpiros Opelünket és tovább tudtunk nyomulni, a magyar ugarnak nem nevezhető tájak felé…
Megéheztünk. Én biztosan. A negyedik visításomra, hogy „itt egy meki” (ami egyébként ugyanaz volt, mind a négy alkalommal) végre Csabánk (másik) satuzott egyet. Feltűnt, hogy csak keringtünk körbe-karikába? Cigi szünet és tíz perc könnyes röhögés. Mekiben sok táp, ingyen „fúd” is volt. NEM LOPTUK! J Ettünk bőszen. Én még vásároltam némi forró muttyos, olajban égetett, száraz borításba rejtett almás balhét, majd megindultunk megint. Kóvályogtunk eleget. Kezdtünk kételkedni a GPS pontokat összeíró képességeiben, hiszen nekünk kettő szerkezetünk is volt… mégis egyre hosszabbak lettek a szakaszok. Érdekes módon sosem azt mondta egyik műszer sem, hogy a hiba az ön készülékében van!
Egy dolog már biztos: Csabám Budapesttől Bamakoig, nem kap enni. Ha eszik megint álmos lesz. Na ez nem kell nekem ott, a nagy ismeretlenben… főleg, hogy ő vezeti az autót J! Száz szónak is egy a vége, elegünk lett a rengeteg, pontos GPS pont adta sikerélményben, így ugrottunk vagy 10 etapot. Megtehettük. Itthon csak hazatalálunk.
Szóval egy utolsó esélyt adva a már amúgy is elúszott helyezésnek, bevállaltunk szúrópróbaszerűen egy feladatpontot a lap végéről.
A kérdés egy sziget nevét firtatta. … és képzeljétek. Megtaláltuk! A keresett sziget neve: Szőnyeg Sziget! Hogy azt a természetkedvelő humoristába oltott jópofa mindenit … Szőnyeg Sziget! Ettől be is hidaltunk azonnal és eldöntöttük, hogy akkor ennyi volt mára!
Hazafelé vettük az irányt. Adott helyen Csabánk (az egyik) mitinget szervezett egy kereszteződésben, ahol várakozásunk remek alkalmat kínált neki, hogy könyebbé tegye életét! J Mi után ezt is megoldottuk, irányba vettük szép fővárosunkat, és mondhatom, egyáltalán nem könnyes szemmel váltunk el egymástól!
Írta: cézé – a navi
Kapcsolódó cikk:
- T3 azaz TALÁLKOZÓ-TESZT-TÚRA - FOTÓK
