Eseménynaplók 2008. április 28. – május 06.

 

04. 28.

 

Konyi naplója:

 

A mai napot egy kicsit korábban kezdem. A reggeli orr- és légjárat tisztítás után az étkezősátorba óvatoskodom, ahol néhány érdekfeszítő műszaki tárgy vár rám. Egy kis darab orosz repülőgép-fedélzeti oxigénes reduktor történelem. Elvállaltam ugyanis, hogy átnézem Henry heverő, félretolt reduktorait, diagnosztizálom és karbantartom őket. Igazi békebeli, tönkretehetetlen darabok, éppen csak az áruk nincs kitörölhetetlenül beléjük öntve. Jól haladok. Dávid ma a test-karbantartást teljesíti ki, inhalál, sebeit tisztítja, aztán prófétaként ráveszi a fokvárosi aneszteziológust, Cumpit, hogy inhaláljon ő is. Ez valóban prófétai tett, mert Cumpi mellett éppen ott van Mara, a törékeny leányka a szomszéd táborból, és Cumpi udvarol. Cumpi mellett én nem mernék éjszaka, a sötét utcán elmenni. Az arca mint egy megborotvált tigrisé, ragadozó fogsor, világos, hideg, ragadozó tekintet. Na most próbálják meg egy borotvált tigris fejét egy fazék forró, illatos gőzbe nyomni, amikor a préda ott ül mellette!

 

Félre a tréfával, a mai nap fő eredménye a teljes felkészülés a lemenetre és a mihamarabbi visszajövetelre. Beszereztünk minden lehetséges információt, amit csak használhatunk. Holnap indulunk az így – az eredeti tervhez csak kicsit előrehozott pihenő-, hízókúrára. Noha az Alaptábortól csak két nap távolságra leszünk, de majdnem 2000 méterrel kerülünk alacsonyabbra, és reméljük sok gyümölcsöt, zöldséget ehetünk. Na most a sebek is könnyebben gyógyulnak lent, napoztatva, cipő nélkül, papucsban császkálva.

 

Üdvözlünk mindenkit, álmodjanak olyan színeseket és izgatókat, ahogyan mi képzelődünk most Namche-ról.

 

Várkonyi László

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Alaptábor, 2008. április 28.

 

04. 29.

 

Reggel (10 órakor!) én még mindig a reduktorokkal, meg a sátor csomókódokkal való bebiztosításával veszkődöm (kipu), amikor Dávid már elindult lefelé. Egy óra járásra találkozunk majd, rádióidőben. Így is történik. Innen kezdve két golyó – egy kopasz, és egy borzas – vágtat le a hegyoldalról. Nagyon jól akklimatizálódtunk (persze sajnos csak a 6400 méterig), nem előz meg minket senki, sőt mi előzgetünk. Persze a jakokat nem fordítjuk le a szakadékba, ehhez kellene még 1-2 hét, vagy 1-2 láda sör. Erős szembeszéllel küzdve (a csillámszemek szinte kilyukasztják a bőrünket) érkezünk le Orsho-ba, majd Pangboche-ba, ahol a favorizált vendégház tele van, de aztán átnavigálunk a csendes, hűs fogadóba, ahol csak mi zavarjuk a háziak álmos nyugalmát. Elhatározzuk, hogy addig alszunk, ameddig csak tudunk. Kíváncsiak, hogy meddig sikerült? Holnap kiderül! Minden jót, és hosszú, pihentető alvást mindenkinek!

 

Várkonyi László

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Pangboche, 2008. április 28.

 

04. 30.

 

A fiúk ma már levonultak Namche Bazaar-ba. Azt mondták, nagyon jó, kényelmes szállásuk van, sőt még fürdőszobájuk is! :)

Csak az ára kathmandui... Folyamatos rádiókapcsolatuk van az Alaptáborral (ők elérik Pangboché-t rádión, és akik ott vannak, azok meg elérik az Alaptábort), úgyhogy rögtön értesülnek a hírekről, ha a feloldják a tiltást és újra lehet majd mászni. Egyenlőre még nem lehet tudni, ez mikor lehet, a kíniak lángvivőktől függ.

 

05. 01.

 

Namche-ban, melegben, ágyban ébredünk. Várnak ránk az ízek, illatok, ingerek. Kicsit olyan, mint egy szanatórium. Megérkezett Joby is, ő a szomszéd fogadóban vett ki szobát. Térerő egyenlőre nincs, úgy tűnik, a Mere Mobile tornyát megrongálta egy vihar. Viszont van csirke. Mivel a jobb lábam kisujját elfoglaló vágásnak szellőznie kell, így azt a papucsomat csak féloldalasan veszem fel, amitől szívet tépően sántikálok. Kiderítjük, hogy holnap, de főleg holnapután van piac. A fejünkben lavórnyi paradicsomsaláta képe jelenik meg.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Namche Bazaar, 2008. május 1.

 

05. 02.

 

Este sokáig olvasom kellemes ponyva-kalandregényemet, a Kathmanduban random kiválasztott „Treasure of Khan” című szórakoztató zagyvaságot, így ma reggel nem is kelek fel, amíg Konyi el nem kezd csörömpölni. Első utunk a piacra vezet. Kellemes hely, fehér ember, turista nem jár ide. Hindiül alkuszom a paradicsomra, hagymára, uborkára, mangóra. Mindenki nagyon jól szórakozik, és bár a helikopterrel hetente érkező friss zöldség és gyümölcs ára a kathmandui árakhoz képest hajmeresztő, mégis messze jobban járunk, mintha az étteremben vennénk meg egy kicsinyke tányérnyi salátánkat. A konyháról kuncsorgunk egy lavórt, felmegyünk a szobánkba, és módszeresen megkezdjük a kb. 5 kilogramm zöldség felaprítását. Az eredmény – egy lavórba púpozott házi paradicsomsaláta kupac – minden várakozásunkat felülmúlja. Biztosak vagyunk benne, hogy elcsapjuk a hasunkat, és mire este lesz, sejtésünk valóra válik: elfogyasztjuk a salátát, fejenként 3-4 friss mangóval.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Namche Bazaar, 2008. május 2.

 

05. 03.

 

Végre a hegedés jeleit látom a jobb kislábujjamon kialakult seben. Sós vízbe áztatom a lábam, majd hagyom a sebet száradni. Ma i kimegyünk a piacra, de csak egy nagy zacskó friss mangót veszünk: paradicsomunk, uborkánk van még. Amíg Konyi délutáni szunyókálásával van elfoglalva, én kiöblítem a lábáztató lavóromat samponnal, és televagdalom salátával. Amikor Konyi felébred, megdicséri az eredményt, majd feltúrázik a falu fölé, hogy a műholdas telefonom rájöjjön, hol van most. (Én a sebes lábamra hivatkozva ágyban maradok.) Este benézek Santos kocsmájába. Szinte tök üres, néhány nepáli arc lézeng a biliárdasztal körül. Santos megörül nekem, szerez egy vödör szárított jaktrágya-lepényt, megtömjük a vaskályhát, és vidáman kortyolgatjuk a ki tudja, honnan előkerülő fél üveg Bailey's-t, miközben kint a szemerkélő esőben egy lovacska néha-néha elégedetlenül felnyihog. Rock and roll és mámor kísérnek hazáig.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Namche Bazaar, 2008. május 3.

 

05. 04.

 

A mai nap is olyan, mint a többi Namche-ban, csak elfogyott a mangó és a paradicsom, sőt, ma sóval, nyersen megettük az utolsó uborkánkat is. Henry-től, az Alaptáborból tegnap kaptunk üzenetet utoljára. Azt mondta, egyelőre nincs hír... Internetezgetünk a helyi méregdrága netcaféban, alaposan megebédelünk. (Ki gondolta volna, hogy Namche-ban a chomenbe is tesznek csirkét? Így kénytelen vagyok a jaksteak mellett Konyi chomenjét is megenni, míg ő rendel egy becsületes spagettit.) Ezután elmegyek a falu masszőréhez – egy Kathmanduban tanult sherpa lány –, és ő másfél órán keresztül a fejem búbjától a lábam ujjáig átmasszíroz. A délutánt, kora estig átalszom. Este lenézek Santos csehójába, aki néhány pohár bor után egy tubus kencét ad, ami Minden Bajt Elmulaszt, a feleségétől kapta, biztos az én lábamra is jó lesz. Lefekvés előtt rá is kenem. Remélem, reggel meglesz még a kislábujjam!

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Namche Bazaar, 2008. május 4.

 

05. 05.

 

Ma reggel, a 9 órás rádiózásnál feltűnt, hogy ablakunk alatt, a hotel előtti elkerített nyári ebédlő térség területén egy népes orosz spirituális jóga tábor végzi reggeli csakratisztító gyakorlatait. Valahogy nem tudom kiverni a fejemből, hogy a kopaszra borotvált orosz szektavezér, lila, belül szörmével dúsan borított bekecsével és ellentmondást nem tűrő, zengő hangjával erősen hasonlít Fény Fia Gyurcsók Mesterre. Viszont az ablakunk alatt magukat hídba feltornázó hívők között – nem titkolt örömünkre – van néhány kifejezetten csinos lány is. Álmosan-borzasan-félpucéran kikönyökölök az ablakon és rádiózgatok Pangbocséval, miközban az alattam jógázókon tűnődöm. – Mit gondolsz? – kérdezem Konyitól. – Zuhanyozzunk, mielőtt befejezik, visszajönnek és elfogy a melegvíz... – hangzik a zen szellemében fogant gyakorlatias válasz. Kora délután – némi bíztatásra – Konyi nekivág, hogy a piac mellett székelő helyi borbélymesterrel eltávolíttassa a szakállát. Én filmezem a bátor kalandot.

 

Este beülök Szantoszhoz, aki cserébe eltángál biliárdban, majd egy angol trekking csoporttal – főleg annak jókedélyű-kedves-csinos lány tagjával és a csapat vezetőjével – iszogatok, majd hazaballagok (hozzávetőleg egyenes vonalon) és kiderül, hogy kizártak. A kapu mellett ülldögélve felhívom Sára tündért Budapesten, majd jól elbeszélgetek egy lóval, aki békésen és megértően hallgat.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Namche Bazaar, 2008. május 5.

 

05. 06.

 

Valahogy mégis bejuthattam, mivel az ágyamban ébredek. A nap fejfájással és egy óvszerdefekttel kezdődik. Még szerencse, hogy a lábamon volt a gumi. No, semmi huncutság: Konyi – akin meglátszik, hogy rutinos versenyző – javasolta, hogy a legjobb módszer a lábam vízhatlanítására, ha az említett eszközt ráhúzom. Sajnos nem vált be. SMS-t kapunk műholdon Henrytől, amiből kiderül, lassan megkezdhetjük a felmenetelt. Bár jól mulattunk Namchéban, légutaink tökéletesen rendbe jöttek, kikerekedtünk és feltöltekeztünk friss gyümölccsel, salátával, mégis örülünk a hírnek.

 

A lábamon kialakuló remek kis heget sajnálom kicsit, mivel azt megint legyalulom majd a gyaloglással. A kárt csökkentendő, már ki is nyiszáltam egy jókora lukat a cipőmön, amikor Konyi előáll a tuti javaslattal: jöjjek lovon. Imádok lovagolni, a helyi méneket is megcsodáltam már párszor (apró, zömök és értelmes állatoknak tűnnek), rögtön megtetszik az ötlet, meg is kérem Szantoszt, kérdezzen körbe, ki mennyiért adna bérbe egy lovat.

 

Aztán elmegyünk filmezni. Azaz, csak mennénk. Az egyik étteremben elemelik mellőlünk a kameránkat. Ezúttal Joby siet a segítségünkre, kölcsönbe megkapjuk az egyik hiper-szuper HD kameráját.

 

Tovább folytatjuk a készülődést a holnapi útra. Fényképeket butítunk le és küldünk át a honlapnak, időjárásjelentéseket kérünk és információkat a kínai csapatról. Este még bedobunk egy utolsó pohárkával Szantosznál, aki megerősíti, lesz holnap ló. Egy heréltet kapok, aminek örülök, legalább

nem lesz neurotikus fajta.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Namche Bazaar, 2008. május 6.