Kedves magyar motorosok, sportbarátok!
Sosem gondoltam volna, hogy alig több mint egy év alatt újabb versenyzőt veszíthet a MotoGP családja, melynek az utóbbi években újságíróként és fotósként én is a tagjává válhattam.
A múlt vasárnap történteket egyszerűen még most sem vagyok képes elhinni, elfogadni. (tragikus versenybalesetben elhunyt Marco Simoncelli - szerk.) Talán nem tévedek, ha azt mondom, ezzel nem vagyok egyedül.
SuperSic-et lehetett szeretni vagy nem szeretni kemény versenyzői stílusa miatt (vagy, mert épp a riválisának drukkolt valaki), de abban szerintem mindenki egyet ért, hogy szimbolikus alakjává vált a MotoGP-nek. Vérbeli versenyző volt, de ennél sokkal több. Közvetlen, készséges, szórakoztató. Egy igazi jelenség, akit nem lehetett nem észrevenni. Már csak jellegzetes frizurája miatt sem.
A csapattal, édesapjával és menedzserével kialakult jó viszonyom okán, úgy érzem, ott a helyem végső búcsúnál.
A Magyar Motorsport Szövetség elnökével egyeztetve, az összes magyar versenyző nevében elhelyezek majd egy koszorút. És ha már ott leszek, szívesen közvetítem bármely sportbarát honfitársam búcsúszavait.
Az idő szűke miatt az üzeneteket szerda este 21.00-ig tudjátok elküldeni a ciaosupersic@gmail.com e-mail címre.
Kovács Niki
Motorversenyző, újságíró, fotós