05.17.

Hajnali 04:00. A sátor falát vastagon fedi a fagyott dér belülről. Ha moccanok, havazik idebent. Márpedig moccannom kell. Bedurrantom a főzőt. Konyinak még se híre, se hava. 05-re végeztem már valamennyi teával és kesuval. A vizespalackomba citromtablettával ízesített, olvasztott hideg hólé kerül. Egyetlen palack Pepsi Max van nálam, de az szent: részt vett a puja szertartáson, és a Nyeregben szeretném kinyitni. 06-ra indulásra készen állok. Konyi jelentkezik rádión, és megtudom, elindult az éjjel, de köhögése, mellkas-fájdalmai olyan erősek voltak, hogy bölcsebbnek látta, ha visszafordul. Egyedül indulok el. Metsző hideg van, és hajnali derengés. 300 métert dagasztom felfelé a havat, mire elérem a Traverz kezdetét. Ezután jön a Sárga Padok – egy mészkő beékelődés –, ami az első meredek szakasz a 4-esbe vezető úton. 8 óra elmúlt, rádión beszélek az Alaptáborral, majd átverekszem magam a sárgás mészkőtáblákon. A légzésem szapora, a torkomat szárazság szorítja. A citromos hólé gondolata borzaszt, a Pepsire viszont bűntudattal gondolok: - Még nem!

Újabb felfelé vezető havas-jeges szakasz után megkezdem a Genfi Sarkantyú fekete sziklapiramisához vezető harántolást. Ekkorra már erősen kikezd a magasság. Kötélhosszonként leroskadok a hóba, jégszerszámomat erősen belevájom a fagyott felszínbe, kikapcsolom a világot és őrangyalomat szólongatom. Víznek képzelem magam, ami mindent lebír. Az egyik ilyen „távollét” után ráeszmélek, elromlott körülöttem az idő: a szél felerősödött, és havat vág az arcomba. Centiről centire haladva felaraszolok a Genfi Sarkantyú tetejére. A Déli Nyereggel egy magasságban vagyok. A Nyereg innen már csak 15-20 perc vízszintes araszolás. Ezt most kihagyom, elképzelve milyen lehet a csupasz Nyeregben a szél. Lekucorodom, és 15 percen keresztül szürcsölgetem a Pepsi Max-ot.
Lefelé jövök rá, milyen rettenetesen fáradt vagyok. A torkom fáj és száraz, mint a Szahara. Erőltetve-botorkálva érem el a 3-ast, ahol összepakolok, majd tovább billegek a kötelek mentén a 2-es felé. A tábort 15:30 körül érem el. Iszom egy teát, eszem valamit – nem emlékszem mit –, majd a sátramba bújok, és kikapcsol a rendszer.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
2-es Tábor, 2008. május 17.

05.18.

Hajnalban 5 felé ébredek. Még nagyon fáj a torkom, de érzem, jót tett az alvás, és mielőbb lent szeretnék lenni. A fejemben egy makacs vízió telepszik meg: az Alaptáborban ülök, sátram előtt, sebes lábam sós melegvízben áztatom, kezemben egy Pepsi Max. 06:30-kor indulok, 10:30-kor pedig a sátram előtt üldögélek, kezemben egy Pepsi Max, lábam egy lavór melegvízben.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Alaptábor, 2008. május 18.

05.19.

Jó megint a jó öreg, kényelmes Alaptáborban ébredni. Dolgos napunk van. Én mosással nyitok, majd egy órát filmezgetünk. Közben megvitatjuk Konyi helyzetét. Két lehetőség áll előtte: vagy nekiered, hogy egy piszkosul kemény program keretében elérje a 3-as, majd a 4-est, majd egy nap pihenés után a 2-es Táborban (én ekkor csatlakoznék hozzá) csúcsot támadhassunk, vagy megkockáztatja, hogy hiányosabb akklimatizációval vág neki a csúcstámadásnak, de idelent tökéletesen rendbe hozza magát. Konyi az utóbbi mellett dönt. Délután lemegyünk a közeli Gorak Shep fogadóba. Konyi még az este visszatér az Alaptáborba, én azonban a fogadóban alszom. Nagyon fáj a torkom: a Déli Nyeregben tett látogatásom hozadéka. Este a szárított jaktrágyával tömött vaskályha mellett az Élet Nagy Dolgairól beszélgetek egy lángvörös hajú ír festőlánykával.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Gorak Shep, 2008. május 19.

05.20.

Az éjszaka kellemetlen volt, a torkomba bele-belenyilall a fájdalom, amikor fel akarom köhögni a fullasztó lepedéket. Délben még bizonytalan vagyok, de a délutáni rádiózás után úgy döntök, jobb, ha tovább pihen a torkom és nem teszem ki a hideg levegőnek – azaz maradok a fenekemen még egy napot a fogadóban. Kiolvasom a felejthető ponyvaregényem.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Gorak Shep, 2008. május 20.

05.21.

Reggeli után komótosan felballagok az Alaptáborba. A torkom még mindig gyanús. Vajon elkezdjek egy új antibiotikum kúrát? Kapunk időjárás-előrejelzéseket műholdon. Az adatok alapján 27-e tűnik a legideálisabb napnak. Még egy nap haladékot kapott a torkunk. Az éjjel erősen havazik. A hálózsákomba bújva hallgatom, ahogy kopog a hó a sátor falán. Közben a rádióból megtudom, elindultak az első csúcstámadók.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Alaptábor, 2008. május 21.

05.22.

Feszült vagyok. Nem könnyű a várakozás. A torkom – bár még nem tökéletes – javul. Viszont a homlokomat még mindig feszíti a váladék. Egész nap havazik. Konyival átbeszéljük a csúcstámadás időpontjait. 4 óra a Balkonig. Újabb 3 óra a Déli Csúcsig. Onnan fél óra a Hillary lépcső, majd fél óra alatt a lépcső tetején vagyunk. Onnan még 1 óra a csúcs... Közben tovább szállingózik a hó, és ránk esteledik.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Alaptábor, 2008. május 22.