05.09.
Első nap a „mennyországban”
Az ebédlőben turisták reggeliznek. Nem zavartatjuk magunkat – tovább hortyogunk. Vastag a bőrünk, rég mentesek vagyunk mindenféle kulturális gátlástól, fülünket pedig benőtte a szőr.
Végül mégis megmoccanunk. Az ok: enni akarunk. Mindenfélét (sokat) összeeszünk, iszunk, majd megalkuszunk egy traktorossal, aki elvisz minket a melegvizes forráshoz. A főnök nincs itt, de a Púpos begyömöszöli a túlfolyókat, és már bugyog is a medencébe a forró, kénes víz. Kb. 5 órán keresztül pancsolunk, mint a gyerekek.
Tingribe stoppal megyünk vissza. A boltba veszünk egy palack kínai bort, majd bevesszük magunkat az ebédlőbe. a vaskályha dugig jaktrágya-lepénnyel: ontja a meleget. Borozunk, majd szép lassan nekimelegszünk. Népdalokat kezdünk énekelni, amit a tibetiek hangos tetszésnyilvánítása kísér.
05.10.
Tegnap még kapkodtunk, ma már módszeres profiként viselkedünk. Késői kelés után végigesszük az étlapot, majd lefilmezzük magunkat, amint a napfényben fürdő udvar közepén zoknit mosunk. A forrás felé nem találunk megfelelő traktorost, így, a sikertelen alkutól durcásan elindulunk gyalog: majd csak jön valami. Egy órán keresztül nem jön. Sétálunk és beszélgetünk. Aztán felvesznek minket a szerb turisták. Lefilmezzük magunkat, amint a kénes vízben ázva teljes komolysággal a csúcs megmászásának részleteit vitatjuk meg. Délután 5-kor kászálódunk ki a vízből. Amint az útra érünk, felvesz minket az indiaiak sherpája, aki egy dzsippel zöldséget vásárol az indiaiaknak.
Tingri: újabb palack bor, majd vacsora a szállásunkon. Gondolataink a csúcstámadás részletei, az időjárás, és visszaszökésünk körül forognak.
Klein Dávid
EDGE 8000 - Eseményhorizont
AHICO Everest Expedíció (2007), Tingri
Itt ÜZENHETSZ a fiúknak!
