A világ legnagyobb ugrására 40 km magasból kerül majd sor az idén augusztusban, és az egyik cél újabb rekordok felállítása lesz, a másik pedig az űrbiztonsághoz való hozzájárulás. Ugyanis miért is ne ugorhatna ki egy űrhajós a sérült gépből ugyanúgy, mint egy pilóta.
A francia Michel Fournier évek óta próbálja megdönteni az 1960-as világrekordot, ami „mindössze” 31 km magasból történt és 4 percnyi szabadesést jelentett, és ha idén augusztusban sikerrel jár, akkor a sztratoszférából indulva nem csupán a hangsebességet fogja túllépni (természetesen speciális védőöltözetet viselve) zuhanás közben, de többek között emberes ballonrepülési magassági világcsúcsot is fel fog állítani, hogy a leghosszabb zuhanás világrekordját már ne is említsük.
Távlatilag pedig talán elvezet majd a dolog egészen az olyasféle koncepciók megvalósulásáig is, mint amilyen még az 1960-as évek közepén a MOOSE (Manned Orbital Operations Safety Equipment) volt: ez azt tette volna lehetővé, hogy szükség esetén az űrhajós egy egyszemélyes, leginkább az űrkapszula és a hőpajzzsal felszerelt, felfújható űrruha kombinációjának tekinthető berendezésben térjen vissza a Földre.
Space.com