BUBA2007/5 - Hengerfejcsavar vs. kávé!
Eltelt egy hét. De hogyan? Na azt nem kívánom senkinek sem! A gyomrom görcsben, az agyam kétszáz százalékos fordulaton pörög. Szünet nélküli, véget nem érő fejfájás kínoz. Egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi lesz velünk, mi lesz a kis csapatunkkal? 22 nap van hátra és indul a mandula. Mi meg itt állunk egy büdös fillér nélkül. Nemhogy Maliba, de még Tahiba sem jutunk el abból az összegből, amennyi üzemanyag és útiköltség címén a rendelkezésünkre áll! Mit mondok majd azoknak az embereknek, akik bízva bennünk, a nehezen megkeresett vagy talán az utolsó ezresüket küldték el a megadott bankszámla számára, hogy hozzájáruljanak a „nagy út” költségeihez? Hogyan számolok el feléjük, ha meghiúsul a verseny azért, mert rossz stratéga voltam, és nem jött be a taktikám? Nem tudom, hogy mi lesz. Én, „a nagy ZÉ”, a „nem ismerek lehetetlent”, a „nagy szervező” ... éppen most vérzek el a finisben, közvetlenül a nagy álom kapujában?!
Erőltetve bár, de elkezdtem újra szponzori leveleket küldeni és azokat pedig, akik kaptak már, elég éles hangú e-mailben kérdeztem meg újra a „fejleményekről”. Miután ezzel, jól felspanoltam magam és már nem bírtam a tovább a feszültséget, felálltam a gép mellől és ledőltem aludni, mert a fejem, ismételten szana(és)szét akart szakadni.
Vagy három óra elteltével, úgy délután kettő körül megszólalt a telefonom és, mint kiderült, a telefonáló (neve nem publikus) komoly egyezkedésekbe kezdett, hogy indulni tudjunk. Szerinte 99%-ban rajthoz állunk J ! Részletek majd, ha...
Miután letettem a telefont, egy „asztakuaaa” hangos mondása után felhívtam Csabámat és széles vigyor mellett elújságoltam, hogy komoly esélyeink vannak a 13-i startnál! Naná, hogy ő is „minnyá” örülni kezdett. Alakulunk, mint hóember a napsütésben! Ezzel párhuzamosan, szólt az egyik moderátorom a Gere, hogy megszerezte nekünk a kocsiba építhető navigációs rendszert, és ha minden igaz, akkor tutira meglesz hozzá az Afrika progi is. Apám, azt nehezebb megkapni, mint a miniszterelnöki széket! Szóval Gere meg is lepett alaposan a magánakciójával! J Ezek azok az apró, eufóriát okozó örömök, amelyekért élünk! Előbb az EI-Bamako Team Csabája a Sandstone ruhákkal, most meg a mi Gerénk a navival … thxx érte!
Nos, hogy a kronológia szabályai mellett maradjunk, Csabám visszakapta a leszerelt, elvitt és időközben köszörült hengerfejet, vagyis újra volt értelmes szöszögni valónk a „Bamakocsi”-val, amely eközben módosult. Az edző autó lett a kiválasztott! Hogy ennek megint mi az oka? Egyszerű, a versenyautó egy rally autó. A motor, a futómű és minden az RTE – kategória szabályai szerint épült. Külsőleg és belsőleg… minden. DE! A motort mindenképpen ki kellene cserélni benne. Ebből kifolyólag ugrana a teljes vezérlés is, tehát az is csé. A Sparco üléseket sem arra tervezték, hogy 8000 kilométeren át ücsörögjön benne valaki. Ott vannak az életet védeni hivatott bukócsövek. Sisak nélkül életveszélyes egy becsövezett kocsival szaggatni, mert alig van az ember fejétől és hiába a kötelező ütközésvédelem a csövön, egy éles kanyar, egy nem tervezett borulás, vagy egy vészfékezés... és többé nincs gondja az embernek. Ráadásul a csövek, a ki- és beszállást sem könnyítik meg. Nem beszélve arról, hogy belül olyan hangos, hogy az kibírhatatlan hosszútávon. Szóval az „alap-bamakocsiból” kijön a váltó, az állítható felfüggesztés, a sperdifi és a fékrendszer. Ezek mind, szépen sorjában belekerülnek az új motorral egyetemben az ezdőbe. Ha megvan, kicsit alakítunk még a belsején is, J vagyis kihajigáljuk a szükségtelen kényelmet szolgáló alkotóelemeket, mint hátsó ülések, kárpit, stb. Köznyelven mondva: leamortizáljuk a belsejét. Persze itt még nem tartunk, mert pl. kedves „hengerfejes” cégünk elfelejtette visszaadni az egyik, alapvetően fontos hengerfejcsavart… hát várni kell. Gondoltam, hogy talán mégsem. Telefon - bontó zárva. Akkor jöjjön a "B"-terv. Autóba be, majd az egy percig tartó közlekedési kihágások gyűjtése után, autóból ki, ezután látványos belibbenés a Suzuki Gusztáv márkakereskedésének, csillogó bejáratán. Udvaron át a szervíz részleg megközelítése, illedelmes kopogás – köszönés, probléma elmondás, segélykérőn nézés. Nevezett szerviz őszes-köpenyes-bajuszos vezetője, hátradöntött felsőtestét bal könyökkel kitámasztva a pulton, jobb kézzel éppen kávét egyensúlyozva közli, hogy nem tud segíteni, mert leltároznak. Kiírva sehol, simán beengedtek... A kijelentés jelentőségét növelendő, a pult körül csoportosuló szárnysegédek bősz bólogatásba fognak! Táncos múltam alapján bátran kijelentem, hogy ezek gyakorolták... olyan egyszerre! Szóval leltár? Ahha … öten a pulton lógva … amolyan „csak teljen már le a műszak” stílusban. Nyomatékul jegyzi is első emberünk, hogy az előttem lévő hölgynek sem tudnak segíteni. Az ő kocsijának valami akkus baja van. Szép! Képzeld, 55-60 éves hölgy, autója oda van december 27-én, és szélvédőjén Suzuki Gusztáv matrica … Bár ne mondta volna! Lehúztam 10 évet nyugaton, ott egy ilyen miatt, bizony megszünteti a tulajdonos az alkalmazotti munkaviszonyt. Itthon? Nem segít, mert leltár van... a pulton. Még emberbaráti szeretetből is segít az ember. Vagy érdekből azért, hogy ne csorbuljon a kenyéradó gazda hírneve, mert sosem tudni, hogy kit hoz a sors be az ajtón! J Jelen esetben engem! Hiába izmoztam, hogy kifizetem, akár a dupláját is mert kell az a csavar. Egyszerűen nem lehet nélküle … de nem ám! Még, egy használt csavar is tök jó lenne - nyomom tovább neki, és bevetem az ilyenkor szokásos "fájdalmas bocinézéses" arckifejezésem. Most mondom, hogy leltározunk - küldi újra, a gőzölgő kávéscsészéjét nézegető "fontos" emberünk. Erre én: "klassz ember vagy wazze" - majd értetlen bámulásuk közepette, kifordultam az ajtón! Fájdalmas dolog a segítség, ez igaz. Nehéz lett volna adni (segíteni) és rovátolni egyet az adott papírra!? Némelyeknek az. Bezzeg az a két millió nem esett rosszul, amit az idős hölgy hátrahagyott az autó ellenértékeként! Megjegyzem, hogy a bejárat melletti asztaloknál ülő értékesítők, koncentráltan magyaráztak az új, potenciális vásárlóknak. Oké. Én meg jól megírom, és elküldöm ide – oda … biztos, hogy nagy "örömmel" olvassák majd J ! Erről ennyit…. de ettől mi még állunk, várunk és persze csúszunk!
Írta: cézé
Folyt köv…