A Csapat minden nap küld haza naplóbejegyzéseket és képeket, ezeket szinte azonnal közzé tesszük az 

A csapat december 26-án hagyta el Magyarországot, és még aznap Isztambulba érkezett, majd 5 órás várakozás után Iszlámádban szálltak le a repülővel. Sajnos az út során Dávidék 7 csomagjából 6 elkeveredett.  A pakisztáni fővárosban aztán az expedíciót szervező pakisztáni iroda, a Jasmine Tours munkatársai segítettek a fiúknak eligazodni. A következő 1-2 nap az útvonal tervezésével, a csomagok visszaszerzésével, a felszerelések számba vételével illetve a hiányzó felszerelések beszerzésével telt.

December 29-ére a csomagok egy híján előkerültek, így a csapat úgy döntött, éjjel elindul a hegy felé, Ács Zoltán hordóját pedig az ügynökség küldi majd utánuk. Iszlamabádtól Chilas-ig, közel 18 órán át utazott a csapat a hordókkal és zsákokkal telepakolt kisbuszon. A karakorumi országút számtalan rendőrségi ellenőrzőpontja lassította a haladást, de az út felénél csatlakozott a hozzájuk egy automata gépfegyverrel ellátott kísérő, hogy védje az úton a hegymászókat az esetleges veszélyektől. Chilas városába érkezve lelkes és meleg fogadtatásban részesültek a fiúk: a helyiek kíváncsisága és vendégszeretete nagy örömmel töltötte el az utazókat. A faluban találkoztak az alaptábor-vezetőjükkel, és kipihenték az út fáradalmait. Az év utolsó napja a csomagok véglegesítésével, a terepjárók megpakolásával és a tervezett mászó útvonalak vizsgálatával telt. A helyi kézművesek felvarrták a szponzori emblémákat a ruhákra, így már minden indulásra kész volt. Szilveszter estéjén egy síszünetüket töltő helyi egyetemista csoporttal együtt ünnepelték az Újévet. 

Reggel indultak tovább a Halal-híd felé (egy valóban hajmeresztő útvonalon), hogy megkezdjék útjukat az alaptáborig. Ian az éjszaka enyhe ételmérgezéstől szenvedett, de délutánra már javult az állapota. Délután érték el a 2700 m-en fekvő Sher falucskát, ahol egy kis kőkunyhóban töltötték az éjszakát. A következő napon (2-án)úgy döntöttek, tartanak egy pihenőnapot. Az alaptábort 4-én este érték el, a következő napok pedig akklimatizációval teltek. 7-én indulnak el az egyes táborba.

A hétvége folyamán Dávidék jelentkeztek, ám nem voltak túl jó híreik. Jelenleg az alaptáborban vannak (4200 m), és sikerült sátrat szerezniük, ez azért fontos, mert az előzőnek nem volt alja, így meglehetősen nehéz körülmények között éltek. A rossz hír viszont, hogy nincsen áramuk, ezért nem tudnak naplót írni, és képeket küldeni, de a legkellemetlenebb, hogy főzni se tudnak, sőt, fűtésük sincsen.  A héten azt a célt tűzték ki maguknak, hogy felrakják az 1-es tábort, valamint próbálnak egy agregátort szerezni, hogy ezzel normalizálják a helyzetet az alaptáborban.

Nem adják fel, küzdenek a végső cél elérése érdekében!