A magyar labdarúgó-válogatott életében mostanság - úgy az utóbbi 19 évben - minden mérkőzés sorsdöntő, nem volt kivétel ez alól a Bulgária elleni vb-selejtező sem: "Győzni kell, és akkor megmarad az esély a továbbjutásra" - nyilatkozták egységesen és optimistán a mieink a szerda esti találkozó előtt. Vereségről, döntetlenről senki sem beszélt, pedig nyílt titok volt, hogy csapatunk még a Sztoicskov-legények legyőzésével is - ha nem is matematikailag, de reálisan mindenképp - távol maradna a vb-részvételtől. A három pont mindesetre mindenképp szükségeltetett - volna - a remények életben tartásához. Ez, bár nem jött össze, ezúttal győzelemmel felérő döntetlent ért el Lothar Matthäus fáradtan is jól hajrázó csapata.

A 2006-os németországi világbajnokság 8. európai selejtezőcsoportjában:
Magyarország - Bulgária 1-1 (0-0)
Szusza Ferenc-stadion
10 ezer néző
v.: Jan Wegereef (holland)
Magyarország: Király Gábor - Juhász Roland, Stark Péter, Komlósi Ádám - Bodnár László, Böőr Zoltán, Vincze Ottó (Rajczi Péter 84.), Korsós György (Kerekes Zsombor 74.), Huszti Szabolcs - Torghelle Sándor, Szabics Imre
Bulgária: Dimitar Ivankov - Roszen Kirilov, Ivajlo Petkov, Elin Topuzakov, Ilijan Sztojanov - Zdravko Lazarov (Daniel Borimirov 75.), Csavdar Jankov (Vladimir Mancsev 63.), Sztilian Petrov, Blagoj Georgiev - Martin Petrov (Georgi Ivanov 83.), Dimitar Berbatov.
gól: Rajczi (90.), illetve Sz. Petrov (52.)
sárga lap: Vincze (30.), Böőr (51.), Stark (78.), Torghelle (86.) illetve Sz. Petrov (36.), Berbatov (40.), Jankov (55.), Petkov (74.)

Fotel helyett drukk élőben

Korán kellett annak az újságírónak kelnie szerdán, aki egyötöd négyzetmétertől nagyobb helyen és nem a térdén akart újságcikket írni a magyar-bolgár "sorsdöntő" világbajnoki selejtezőről. Jómagam már egy órával a találkozó előtt ott köröztem Újpesten, de előbb egy rendőr kerültette meg velem a napként világító megyeri úti arénát, majd három jegyszedő is rossz irányba terelt, így - másodmagammal - már nem is lepődtem meg, hogy "érvényes jegyem" ellenére nem kaptam helyet a médiamunkásoknak fenntartott területen. Végül csak sikerült odakeverednem, de - mint utóbb kiderült - egy bolgár különítmény közepén landoltam. A legfontosabb persze ennek ellenére is az volt, hogy nyerjünk! Noha az egyik kereskedelmi televíziós csatorna populáris szappanoperáját - több millió magyar biológiai órájának nagy bánatára - elcsúsztatta, s ezáltal élőben közvetítette a meccset, mégis nézők ezrei foglaltak helyet az újpesti Szusza Ferenc-stadionban, kis híján telt ház fogadta a magyar és a bolgár válogatottat. A selejtező előtti hónapokban a sajtó kulcskérdésként kezelte a "Gera-ügyet", avagy a játékmester-kérdést, még közelebbről: ki helyettesítse a - szinte - egyetlen valamire való magyar futballistát?

Támadni kell!

A mieink markáns futballvezére, Matthäus nem cicózott, ígéretének megfelelően támadó csapatot küldött a pályára. A háromszereplős - Juhász, Stark Komlósi - védelem előtti területet ugyanis jórészt csupa gólerős középpályással tömte tele: a Rodában remeklő Bodnár László és a Rangers által is megkörnyékezett Huszti Szabolcs a Böőr Zoltán, Vincze Ottó, Korsós György triót vette körül. A debreceni Böőr egy bő esztendőn keresztül kúrálta sérülését, de az Arany Ászok Ligában olyan remek játékkal rukkolt elő, hogy a szövetségi kapitány nem szégyellte berakni őt a kezdőbe. Szint' így a "magyar Beckhamet", Vincze Ottót, akire legtöbben a Grasshoppers elleni duplája miatt emlékeznek, no meg azt a Korsós Györgyöt, aki annak idején már Győrben is megmutatta, hogy tud ő védekezni és támadni is egyszerre. A passzok gólra váltását a légiós(ként csak) cserék, azaz Torghelle és Szabics kapták feladatul. A holland Wegereef kezdősípszója előtt bemutatkozott a két szurkolótábor is, a Király Gábor mögötti bolgár fanatikusok hada két óriásit szóló petárdával reagált az Ivankov hátánál elhelyezkedő magyar tábor látványos "görögtűzijátékára".

Jól játszó magyar középpálya

A meccs magyar próbálkozásokkal startolt. Két erőtlen bolgár kezdeményezés után Vincze Ottó villant meg, szöktetéséről azonban lekésett a lelkesnek tetsző Torghelle. Ezt követően Szabics mutatott be egy szép cselt a balösszekötő helyén, utána azonban nem sikerült jól a beadása. Később fel is lökték a VfB-csatárt a 16-oson belül, 11-esről viszont nem is álmodhattunk. Inkább egy jobb magyar labdakihozatalról, ami valóra is vált, Bodnár volt a főszereplője, ám passzát Torghelle elvétette a jobbszélen. Vincze Ottó 25-ről rászúrt labdája célt tévesztett, a másik oldalon pedig Király védése kellett ahhoz, hogy a bolgárok 20 méterről elvégzett szabadrúgása után is 0-0 maradjon az állás.

A játékrész derekán Torghelle próbálta meg Böőrt helyzetbe hozni jobb oldali beadásával, a debreceni futballista azonban egyedül nem bírt a vendégvédelemmel, így oda lett ez a magyar lehetőség is. Torghellét többször is lesen kapta a bíró, ami a játékot amúgy is tördelő Sztoicskov-gárdának kedvezett. A nézők a mérkőzés ezen szakaszában eléggé "passzív" labdarúgást szemlélhettek, a magyar helyzetecskék számvetésével azonban kijelenthető volt: Vincze és Böőr csapatba állítása nem volt rossz ötlet Matthäus részéről. A 36. percben Szabics vétette észre magát egy jó beadással, amelyet Torghelle közelről, vállal birkózta kapu mellé. A félidő végén füttyszó is hallatszott a nézőtérről, ami ekkor még nem volt indokolt. Akkor már igen, amikor Berbatov színészkedésért sárga lapot kapott, ami után Vincze sokadig célt tévesztett távoli lövésével véget ért az első 45 perc.

Elkezdődött, folytatódott a rémálom

A második játékrész elején Szabics dicsérendőt tett: az ellenfél 16-osánál elveszített labdája után az ellenfél nyomába eredt, és egy 40 méteres sprintet követően visszaszerezte a játékszert. Az 51. minutumban viszont elnémult a magyar nézősereg, Sztilian Petrov ugyanis fejjel bevette a kissé tétova Király kapuját. (Néma a magyar közönség, a tudósító viszont lehajtott fejjel hallgathatja a körülötte ülő 30 tagú bolgár klub örömittas éljenzését - 0-1 oda...). A vendégdrukkerek pár petárdát is a játéktérre dobtak, ami miatt kissé meg is késett a folytatás. Ami rendkívül unalmas perceket hozott. Egy jobb oldali bolgár támadás után Juhász Roland luftjával próbálta meg izgalmasabbá tenni a meccset, ám szerencsére nem volt teljes az MTK-bekk sikere. Ezt követően viszont a legfanatikusabb magyar drukkerek is földbe dugták a fejüket, Torghelle ugyanis 20 méterről lövéssel próbálkozott, ami ahelyett, hogy legalább taccsra ment volna, a pályán visszafelé sült el (Lőw Zsolt adott egy ehhez hasonló öngólpasszt annak idején...). Talán eme két esemény, plusz a vendéggól zavarhatta meg a mieinket, hiszen ezt követően Korsós labdát vesztett s csak a szerencsének köszönhette, hogy Berbatov kihagyta ziccerét. A Leverkusen támadójának megjött az étvágya, a 69. percben ugyanis újfent tiszta helyzetbe került, ám Király Gábor bravúrral kiütötte a lövést. (Kár, hogy kapusunk egy perc múlva alászaladt egy vendégszögletnek.) Ekkor temérdek labdát eladtak a mieink.

Győzelem-ízű döntetlen

Jellemző kép volt a két szövetségi kapitány látványos gesztikulálása; Sztoicskov és Matthäus is Ivankov kapuja felé terelte együttesét - míg előbbi a védelem megerősítésére várt, utóbbi a támadások felgyorsításában reménykedett. Mégis bolgár helyzettel folytatódott a meccs, Király Gábor azonban - előbb említett alászaladását százszor feledtetve - Sz. Petrov lövését földöntúli bravúrral tolta szögletre. A találkozó utolsó negyedében antifutballal "szórakoztatta" a két csapat a közönséget, de amikor özeledett a hármas sípszó, a mieink utolsó erőtartalékukból merítve támadni kezdtek. Jóllehet Kerekes veszélyes fejese és Böőr biztató ballábas lökete között Királynak is védenie kellett egyszer (Berbatov egy az egyben vezette rá a labdát, kapusunk hárított), végül csak sikerült kiegyenlítenie a magyar  válogatottnak. A hazai pályán játszó újpesti Rajczi egy bal oldali magyar szögletet kotort be másodjára a bolgár kapuba. Vége, 1-1 - nem (nagy) siker, de legalább nem blamázs. Mindenestre úgy vonultak le Királyék a gyepről, mintha győztek volna, és valóban, a friss élmény, a hajrában elért gól diadalittas hangulattal töltötte meg a Megyeri úti arénát. Legközelebb a mieink Izlanddal meccselnek, a svéd, horvát duó meg addig is örülhet a szerdai döntetlennek - utóbbi egyszersmind a Málta elleni 3-0-s sikerének is.

Budapest, 2005-03-30. (origo)

A http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20050331sorsdonto.html alapján!