Tizenegyedik nap – Egy szabadnap a szabadban!
Miután megreggeliztünk, zuhanyoztunk, pihengettünk (nekem még egy fejezet megírására is jutott idő), úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Hotel Sabha-ba, ahonnan tegnap még mindenkit elhajtottak, mondván sem szoba, sem kemping. Milyen érdekes, most pedig a legnyájasabb arcukat mutatták nekünk. Minősít.
Miután elfoglaltuk a sátorhelyet, Józsi és Miki elugrottak kenyérért, én meg fogtam a gépemet és elmentem fotózgatni, felderíteni a helyet. Szabolcsék a kabrió Trabival is befutottak, így hármasban bóklásztunk egy darabig.
Józsiék amikor megjöttek, kajáltunk egyet és irány az „Ósön”. Fürdés, fotózás, semmittevés… a következménye részleges leégés lett! Mindjárt bele is ugrottam a Gyöngyitől kapott olimpiai melegítőbe. Most nagyon jól jött, hogy puha, szellős anyagból készítették. A leégés mellé még meghóztam a jobb lábam. Valahogy rosszul bukdácsoltam a nagy hullámok között. Furcsa, de ezek szerint lehet jól is. (nem mindenki húzza meg közben a lábát) Fáj, de majd elmúlik. J Nem olyan veszélyes, kibírom – gondoltam. Ezzel át is léptem a dolog felett.
Az Ei Bamako Team a Mitsubishi L300-al továbbment a következőnek kijelölt városba, ami csak annyiban kapcsolódik ide, hogy innentől kezdve az összes cuccom be kellett rakni a Desert Fox Sierrájába, ami elég szűkössé tette számunkra a helyet. Ugyanis eddig ők hozták.
Kora este elsétáltam egy 5-600 méterre lévő halászfaluba, ahonnan a morajló hullámverés közepette, a parti homokból néztem végig a naplementét. Este, volt egy kisebb összejövetel a parti homokban, ahol a Lucullus Baráti Társaság csinált tevetarhonyát a la desert, két nagy bográcsban. Finom volt. El is fogyott mind a két nagy edény tartalma. Némi konga, némi tánc és utána egy kiadós alvás. Hajnali háromkor felkeltem. Egyszerűen nem bírtam aludni. Lesétáltam a partra, leültem és az éjszakai hullámverést hallgatva elgondolkodtam sok mindenen. Eszembe jutottak, akik segítettek, akikre számíthattam, aki-, és ami fontos nekem. Átgondoltam a magán jellegű dolgaimat is. Végig vettem, hogy jutottam el ide, ahol vagyok. Csaba is eszembe jutott. Nem tudom, miért döntött úgy, ahogy döntött pedig most ő is itt lehetne. De felnőtt ember. Saját választása volt, ahogy és amit döntött. Senki sem kényszerítette semmire sem. Kár.
Miután kiücsörögtem és kigondolkodtam magam, feltápászkodtam és visszabicegtem a sátorba, hogy az egy órás mentális elfoglaltságom után lefeküdjek és aludjak még valamennyit.
Írta: C.Z.
Folyt. Köv.