Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni azokat az eseményeket amelyek közrejátszottak abban , hogy az idei siklóernyő  Európa bajnokság  talán minden idők egyik legrosszabb hangulatú és szervezésű versenyévé avanzsálódott.

Kis idő elmúltával kissé átértékelődtek  bennem  az akkori benyomások, mégis azt kell mondanom, hogy  a  folyamatos  stressz helyzetek , a rossz  szervezés  olyan terhet jelentett a legtöbb pilótának, hogy mindössze csak a szerencsének köszönhető, hogy néhány mentőernyő nyitással és kisebb sérülésekkel  úszta meg a mezőny  a viadalt.

Az első héten egyszerűen tudtuk melyik nap fújják le végleg a versenyt, mert az egyik botrány,  a másikat követte.

A történethez tartozik az a tény, hogy a szerbeken kívül senki nem adott be pályázatot az idei EB megszervezésére. Ez persze nem mentesíti  a Fai-t, aki - úgy gondolom- , hogy különösebb körültekintés nélkül odaadta szervezést Szerbiának….A tavalyi elő EB-n, ami a főpróbája volt az ideinek,  az induló 50-60  pilóta viszonylag  gördülékenyen versenyzett. Utólag elemezve , ez annak is köszönhető , hogy minden alkalommal a „nagy” starthelyet használtuk…

Adatok: 
10. Európa bajnokság , Niska Banja , Szerbia
149 versenyző
29 ország, + két nem európai nemzet

A két starthely közül az egyiken kettő(!!) de maximum három ernyőt lehetett kiteríteni. A szintkülönbség 220(!!) m volt. A szervezők és a feladat kitűző bizottság erőfeszítéseinek ellenére egy ekkora mezőnyt nem lehetett azonos esélyekkel innen elindítani. Az első napon a wprs rangsor szerint indultunk / ahol sajnos elég hátul szerepelnek a magyarok…/ így csak a mezőny utolsó harmadában sikerült a rajthoz jutnunk. Ezen túlmenően pedig nagyon gyakran olyan turbulens volt , hogy sokan egyetlen emelés nélkül  egy-két perces repülés után a leszállóban találták magukat…. A csapatvezetők tiltakozása a sportszerűtlen starthely napirenden volt. A hivatalos álláspont erre az válaszolta, hogy vegyük tudomásul ,”  hogy nem lehet ennyi embernek ugyanolyan esélyt biztosítani”. Aki hátul van az „kissé” hátrányban van”….A startok közben lezajlott olykor tettlegességig fajuló tolakodások egyátalán nem  hatottak előnyösen az amúgy is agyon stresszelt  pilótákra.

A másik  „nagy” starthely már valóban elegendő lett volna az összes pilótának ha nem teszi szinte lehetetlenné az a helyenként fél méter magas aljnövényzet ami állandóan beakadta kevlárzsínórokba…. Ehhez jött még az a igen gyakran fújó oldalszél amiben az igen enyhe lejtésű mezőn startolva egyszerűen nem emelkedett el a legjobb ernyő sem….A növényzet levágásához elegendő lett volna fél nap,  egy benzines kasza és két ember….Itt gyakran fordultak elő emiatt kisebb  sérülésekkel járó balesetek.

A szervezők egyszerűen nem álltak készen egy ekkora mezőny mozgatására, ebben benne volt a felszállítás. Az első napokban előfordult, hogy 12 óráig nem értünk fel a starthelyre…/ Benne volt még a visszaszállítás/ az első napon a versenyirodától kb. 20 km-re szálltunk du. 4 kor, egy főútvonal mellé… Este 9 kor értünk vissza., úgy, hogy kb. 20 pilóta egy katonai teherautón, egymás  hegyén és néhány hatalmas szemétkupac  hátán félig megfulladva kipufogógáztól, mint egy menekült csapat.

Az első napi rossz, és sportszerűtlen  start után a csapatvezetők fele megóvta a versenynapot-köztük mi is- de a zsűri elutasította . Mivel az ezt követő napokon  az előző napi eredmények alapján indulhattak a pilóták ezt a hátrányunkat az egész versenyen magunk előtt toltuk…. Mivel legtöbbet a „kis” starthelyet használtuk nem tudtunk a kikerülni a 22 csapdájából. Hiába a többszörös ablakok stb… későn indultunk későn értünk be…

Néhány, bizonyosan jó napot egyszerűen a rossz szervezés miatt kellet lefújni.

Máskor előfordult, hogy a mezőny fele már a táv felénél a felhőalapon járt /ezen a napon nagyon jól sikerült elől lennünk../  de valamelyik „nagy” csapat pilótája egy lee oldalon  bóklászott , rádión jelentette a földön lévő csapatvezetőnek, hogy nagyon turbulens az idő. Erre ez felhívta a versenyigazgatót, aki azonnal lefújta a napot… Egyesek szerint a versenyigazgató és néhány /aznap rossz helyen álló – pilóta nemzetisége ugyanaz volt…

Ennek ellenére azt gondolom, hogy magyar csapat mindent megtett, hogy helytálljon ezen a versenyen, -és bár utólag magyarázkodásnak tűnhet- de a körülmények összejátszása miatt a vártnál rosszabb eredményt értünk el. Mindenki legjobb tudása szerint igyekezett ezen a nagyon rossz versenyen jól repülni.  

Amit ezen a versenyen láttam, mind a technikai mind szakmai felkészültséget tekintve, a magyar csapat reális helyen jócskán az európai középmezőnyben lenne. Sajnos nehéz tudomásul venni, ennyi áldozat után, irreális eredményekkel, rossz emlékekkel, csalódottan kellet hazatérnünk. Sok vita övezte a reggeli csapatvezetői megbeszéléseket is. Gyakran a szervezők vitatkoztak a leghevesebben. Remélem, hogy az FAI rövidesen hivatalos közleményben elemzi majd a történteket.

Az eredmények bővebben innen tudod letölteni.

Egyéni:

….

  41. Simonics Péter

..81 Varga Dénes

..102 Rácz Balázs

..108 Vértes Balázs

..118 Galambos László

csapat:

Simonics Péter - szövetségi kapitány