A „vízbe ugrás” már az ókori Egyiptomi kultúrában is megtalálható volt. Az erre utaló freskókat a piramisokban találták a kutatásaik során a régészek. Az újkori „műugrást” a XVII. században az angol tengerészek a szabadidő eltöltése, illetve bátorságpróba miatt kezdték művelni. Az álló hajóról a tengerbe ugrottak, mint az a korabeli hajónaplókban is olvasható. Hazánkban a többi országhoz képest elég későn kezdtek a műugrással foglalkozni. Ausztriában 1881-ben tartották meg az első Országos Műugró Bajnokságot. Magyarországon 1890 körül nemcsak Budapesten, hanem a történelmi Magyarország sok városában (Nagyvárad, Nagyszeben, Kolozsvár, Fiume, Újvidék illetve Szeged, Debrecen, Sopron) nyaranta volt műugróélet. A Magyar Úszó Szövetség 1907-ben alakult. Nálunk 1910-ben rendezték az első Műugró Bajnokságot, melyet Rajágh László a MAC versenyzője nyert meg. Az első Toronyugró Bajnokságon 1929-ben Vajda László az US Triestina versenyzője győzött. Erdős Vera a BEAC színeiben nyeri 1930-ban az első Női Műugró Bajnokságot. Az első Női Toronyugró Bajnok 1936-ban Fonyó Lívia.
Az I. Világháború előtt uszodánk alig volt, ugródeszkánk jóformán semmi. A Millenáris pályán lévő uszodában egy gerendákból összeállított hordozható állványt használtak, melyet az ugrók vittek a medence partjára. Az állvány felbillenését úgy akadályozták meg, hogy néhány nagy súlyú ember az állvány aljára telepedett. Az 1911-es Országos Bajnokságot is itt rendezték. 1912-ben hasonló ugróállvány került a Császárfürdőbe. Érdekesség, hogy az állványon kis harang volt, melyet az ugrás előtt megkongattak, hogy a fürdőzők ne ússzanak az ugró alá.
1920-ban már Újpesten az UTE uszodában (Népsziget) 1 és 3 méteres műugró- és 5 méteres tornyot építettek a sportolók részére. Télen a Hungaria fürdőben tartották az ugrók az edzéseiket. A fürdő megszűnése után a Rudas fürdőben 1 méteres deszkával és a karzatról ugrottak a versenyzők, de a 2 méteres vízmélység miatt veszélyes volt az ugrás és betiltották az edzéseket.
„Zwarg bácsi,” (Zwarg József mérleggyáros Bp. III. kerület, Szépvölgyi u. 12) aki legőszintébb barátja volt a műugró sportnak az I. Világháború előtt, alatt és után is, saját költségén építtetett állványokat, melyről gyakorolhattak a versenyzők. Az állványt a Batthyány téri katonai uszodában, valamint a Császárfürdőben állították fel. 1925-ig ezeken az állványokon rendezték a versenyeket. Zwarg bácsi az ugrást tartotta a legegészségesebb testmozgásnak, és még 76 évesen is ugrott azt állványokról. 1925-ben Harmudt Mihály úszómester gyűjtést rendezett egy ugróállvány megépítésére, melyet az első EB-re el is készíttetett a Császár uszodába.
1923 és 1935 között minden évben Középiskolai Bajnokságokat rendeztek Budapesten. Innen kerültek ki a harmincas évek végén, illetve negyvenes években az európai hírű ugrók. Gróf Klebelsberg Kunó oktatásügyi miniszter az anyagi erőforrások megteremtésével elősegítette a Nemzeti Sport Uszoda felépítését. Hajós Alfréd tervei alapján 1930-ban épült meg a fedett 33 1/3 méteres, műugrásra is alkalmas uszoda. Vidéken is sorra épültek az uszodákban az 1 és 3méteres műugróállványok, de ezeket csak nyáron lehetett használni, mert fedett létesítmény nem volt. Megindult a vidéki műugró élet Sopronban, Siófokon, Szegeden, Debrecenben, Gyulán, Szolnokon.
1930-ban kezdett edzősködni Nagy Károly, akit a Magyar Műugrósport megteremtőjének tartunk. Ő nevelte ki a magyar műugrósport EB érmeseit és Főiskolai Világbajnokait. 1936-ban épült meg a Nemzeti Sportuszoda nyitott 50 méteres úszó és szabvány szerinti műugró medencéje. Az önálló műugró medencékhez 2 db 3 méteres, 2 db l méteres rugalmas továbbá 10 méteres és 5 méteres szilárd elugró hely is tartozik. Ez a létesítmény nagyon nagy lehetőséget biztosított a sportolóknak. Ezt a negyvenes és ötvenes évek eredményei igazolták. 1936-ban Berlinben vettek részt először magyar műugrók az Olimpián. Hídvégi László, és Hódi László képviselte színeinket. A londoni EB-n 1938-ban bronzérmet szerzett Hídvégi László férfi toronyugrásban.
A II. Világháború a műugrósport fejlődését is kettétörte. Budapest ostroma alatt a Nemzeti Sportuszoda 50 méteres úszó medencéjét istállóvá alakították át, a 10 méteres toronyban „Before” légvédelmi ágyú üzemelt. Szerencsére az ostrom alatt komolyabb kár nem keletkezett az uszodában. 1945 tavaszán az edzők és sportolók takarítják ki az uszodát, és újra megindul az élet. Zságot Irén személyében 1947-ben Főiskolai Világbajnoka van sportágunknak. 1950-ben a Kinizsi, az Újpesti Dózsa és a Lokomotív nagy fővárosi klubok voltak, melyek nagyon sok sportolót foglalkoztattak. A kisebb egyesületekben és a vidéki klubokban, Gyulán, Debrecenben, Szolnokon és Szegeden is nagyon sok versenyző volt. Dömény László 1954-ben kiadta a „Műugró sport oktatása” című kézikönyvet, mely a leendő edzőknek nagy segítség.
A BVSC uszoda műugró létesítménye 1956 nyarára elkészült és így már két komoly létesítménnyel bír a sportág. Itt készül fel a Melburne-i Olimpiára Sihák Ferenc és Gerlach József, valamint itt edzett a BVSC műugró szakosztályának nagy létszámú versenyzője. Sajnos az 1956-os forradalom után a versenyzők 80 %-a az edzők 90 %-a külföldre távozik. 1958-ban Budapest rendezi a IX. Úszó, Műugró és Vizilabda Európa Bajnokságot. Ezen az EB-n Újvári László személyében 3 méteres műugrásban bajnokságot nyertünk, Márton Jenő toronyugrásban lett bronzérmes. A hatvanas évek elején a kilenc budapesti egyesületet négy edző irányította. Debrecenben, Szegeden vasutas klubok voltak, Gyulán a Helyipari Sportkör működtetett műugró szakosztályt.
1960-ban Rómában ketten képviselték színeinket, míg Tokióban 1964-ben egy műugró vett részt az olimpián. 1965-ben megszűnt az FTC és az Újpesti Dózsa műugró szakosztálya. Jóformán a BVSC műugró szakosztálya jelentette Budapesten a műugró sportot, de még működött Gyulán, Szolnokon és Debrecenben is műugró szakosztály. Sajnos a BVSC műugró létesítményének 1970-es megszüntetése a létesítmény helyzetünket a harmincas évek színvonalára süllyesztette. Viszont a KSI 1970-es megalakulása és több fiatal edző munkába állása újabb fejlődést adott a műugró sportnak. Ez a BVSC műugró szakosztályát is jobb munkára ösztönözte. A BVSC műugró szakosztálya 1975-ben az Ungvár utcai általános iskola testnevelőjével karöltve egy sportiskola rendszerű utánpótlást hozott létre. Az innen kikerült sportolók ifjúsági EB éremszerző, felnőtt EB-ken döntős illetve pontszerző helyezést értek el. A KSI 1978-as megszűnése és a versenyzők az OSC-be igazolása tovább erősítette sportágunkat.
Az 1980-as moszkvai olimpiára két műugró került ki. Kelemen Ildikó (BVSC) 8. helye nagy sikere a sportágnak. A 80-as évek elejére az összes vidéki műugró szakosztály megszűnt, utoljára a debreceni. Az 1988-as szöuli olimpián három BVSC versenyző vesz részt, Kelemen Ildikó a döntős XI. helyezést szerezte meg. 1989-ben a MUSZ-tól külön válik a vízilabda és a műugrás. Megalakul a Magyar Műugró Szövetség. Alapító egyesületek: BVSC, OSC, és a Hunyadi Szabadidős SE.
Az 1992-es barcelonai olimpián három női versenyző vesz részt. 1993-tól napjainkig sok kis egyesület alakul. 1997-től a szolnoki Repülőtiszti Főiskolán műugró létesítmény és természetesen szakosztály is működik Dunay Pál többszörös magyar műugró bajnok őrnagy, és az MHSZ közreműködésével. A szolnoki uszodában már háromszor rendeztünk nemzetközi versenyt, Olimpiai Reménységek Versenyét a fiatal ugróknak. A több kis egyesület közül a Laguna Diving Clubban végzett munka eredménye, egy világ élvonalába tartozó versenyző kinevelése. A 2000-es Sydney-i olimpián Lengyel Imre a BVSC versenyzője a XI. helyen végzett 3m-es műugrásban.
Örökös Bajnokaink
NŐK |
|
|
FÉRFIAK |
|
Gergelyné Zságot Irén |
BVSC |
|
Dóra József |
OSC |
Kelemen Ildikó |
BVSC |
|
Konkoly János |
BVSC |
Rozgonyiné Tóth Mária |
BVSC |
|
Márton Jenő |
Újpesti Dózsa |
|
|
|
Némedi Károly |
OSC |
Főiskolai Világbajnokaink (Universiade)
1927 Róma |
férfi toronyugrás |
Kisfaludi Elemér |
LASE |
1937 Párizs |
férfi 3 m műugrás |
Hídvégi László |
MAC |
1947 Monte-Carlo |
női 3 m műugrás |
Zságot Irén |
BVSC |
1947 Monte-Carlo |
női toronyugrás |
Zságot Irén |
BVSC |
1997 Messina |
férfi l m műugrás |
Lengyel Imre |
LDC |
1997 Messina |
férfi 3 m műugrás |
Lengyel Imre |
LDC |
Európa Kupa győztes
1997 Belluno |
férfi 3 m műugrás |
Lengyel Imre |
LDC |
Európa Bajnokság I.-III. helyezettek
1938 London |
férfi toronyugrás |
Hidvégi László |
MAC |
III. hely |
1947 Monte-Carlo |
női toronyugrás |
Zságot Irén |
BVSC |
II. hely |
1947 Monte-Carlo |
férfi 3 m műugrás |
Hídvégi László |
FTC |
III. hely |
1958 Budapest |
férfi 3 m műugrás |
Újvári László |
FTC |
I. hely |
1958 Budapest |
férfi toronyugrás |
Márton Jenő |
Újpesti Dózsa |
III. hely |
1999 Isztambul |
férfi 3 m műugrás |
Lengyel Imre |
LDC |
II. hely |
2002 Berlin |
férfi toronyugrás |
Lengyel Imre |
BVSC |
II. hely |
2002 Berlin |
férfi torony szinkron |
Lengyel - Hajnal |
BVSC-SzHSE |
II. hely |
Olimpiai I.-VIII. helyezettek
1956 Melbourne |
férfi toronyugrás |
Gerlach József |
BVSC |
IV. hely |
1956 Melbourne |
férfi toronyugrás |
Sihák Ferenc |
BVSC |
VII. hely |
1956 Melbourne |
férfi 3 m műugrás |
Gerlach József |
BVSC |
VIII. hely |
1980 Moszkva |
női toronyugrás |
Kelemen Ildikó |
BVSC |
VIII. hely |
A műugrásban végrehajtható ugrások az 1800-as évek végétől napjainkig nagyon nagy fejlődésen mentek keresztül.
A műugrásban 5 csoportból kell a versenyprogramot összeállítani: előre, hátra, auerbach, delfin, csavar. Az öt kötelező ugrás össznehézségi foka maximálva van, a nőknél és a férfiaknál egyforma. A szabadon választott ugrások egyike sem egyezhet meg a kötelezőkben már bemutatottakkal. Nehézségi fokuk viszont nincs korlá