2010.03.29.
A mai nap a találkozások, elengedések, megnyugvások és a hangya-munka napja volt. Kathmanduba érkezett Seregi Tamás, akivel 2007-ben már volt szerencsénk együtt mozogni a 7000 méteres Északi-nyeregig. Idén önálló hegymászó ambíciókkal érkezett: szeretné elérni a csúcsot palackkal és magashegyi teherhordóval. Mivel ő is a hegy északi oldalán mozog majd, vele sokáig közös lesz utunk. Sok sikert kívánunk neki! Csak úgy, mint Ugyan Anitának, az Everest első magyar női megmászójának is, aki délről próbálkozik, reményei szerint palack nélkül. Anitával több expedíció során mozogtunk már együtt. Jó érzés, hogy Konyival nem leszünk egyedüli magyarok idén a hegyen…
Számomra érdekes epizóddal kezdődött a nap: 2008-ban kapott piros madzagocskám, amit egy áldó szertartás keretében egy láma kötözött a nyakamba, ma reggel csendben elengedte magát. Ezt jó előjelnek tekintem: Itt szeretnék lenni, Most! A korábbi expedíciók emléke idáig elkísért, de ezt a mászást már szabadon kezdem el.
Ma voltam orvosnál (az indulás előtti hetekben egy makacs torokgyulladással küszködtem, és egy expedíció során nem vállalhatok kockázatot, biztosra kell mennem). Dr. Ravi (és a tüdőröntgen) szerint kristálytiszta a tüdőm. Adott gyógyszert is és megnyugtatott. Örültem, hogy a biztosításom rendben volt, hála a Groupama Garancia Biztosítónak…
Később a bazárban szaladgáltunk: rengeteg felszerelési tárgyat kell beszereznünk itt, Kathmanduban. Elhoztuk a hordóinkat is a depóból, így most a szobáink egy felrobbantott hegymászó-táborra emlékeztetnek. Este a Full Moon-ban iszogattunk és gondolatban egyre bátrabban ízlelgettük az előttünk álló nagyívű kalandot…
2010.03.30.
Ma közel jutottunk felszerelés listánk véglegesítéséhez. Fejenként 1-1 hordónál és egy-egy húzózsáknál (szakszóval „disznónál”) tartunk, a személyes hátizsákot nem számítva. Az én személyes örömmámorom abból fakad, hogy a torok-tüdő panaszaim szinte teljesen elmúltak. Az igazi áttörést tényleg a Star Balm balzsam jelentette, amivel a torkomat és teljes mellkasomat bedörzsöltem. (Persze inhalálok is kamillával, és szedem a gyulladáscsökkentőt és egyebeket is.)
Ebédünket a belvároson kívül költöttük el, egy nagyon-helyi kifőzdében. A kedves fogadós-lányka (aki egész végig úgy tüsténkedett, hogy közben tündér mosolyú kisfiát a hátára kötözött kendőben hurcolászta) és anyukája nagyon finom lencsés-rizses-zöldséges ebédet rittyentettek. A vadregényes környék arról árulkodott, hogy e kedves fogadót nyugatiak nemigen látogatják. Anya és lánya mosolyogva figyelte minden mozdulatunkat a gyertyafényes étkezés alatt. (Áram menetrendszerűen elszivárgott a városból.)
Konyival vettünk még egy sátrat (amit a forgalmas bazár közepén fel is állítottunk a helyiek nem kis gyönyörűségére), gázt, kiegészítő magashegyi élelmet, és sok egyéb hasznos kacatot. Én – biztos, ami biztos – továbbra is ninja maszkban flangálok. Tamással vacsoráztunk (Anita csak holnap érkezik, remélem, vele is összefutunk, jó lenne, ha a hegyre igyekvő összes magyar mászó elkölthetne egy közös vacsorát), majd este benéztünk a Full Moon-ba és a Tom & Jerry-be, de pangás van még, a szezon lassan kezdődik.
Dawa szerint – aki a helybéli ügynökünk – a kínaiak talán holnap kiadják az engedélyünket és akkor holnap után a Dreher 24 Everest Expedíció (2010) – az eredeti tervnek megfelelően – átlépheti a határt. Ahogy pakisztáni barátaink mondanák: Insallah! (Legyen meg Allah akarata!)
Klein Dávid, Kathmandu
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont
