A „sztori” az Első hazai ParaJet-Ski Kupához kapcsolódik, mivel „ParaJet-Ski” ötletgazda és társszervezőként, én is meghívást kaptam a Je-Ski Szövetségtől, a Szalkszentmártonban megrendezett OB. záró futamára, ahol többen jelen voltak, a hazai Jet-Ski élsportot nemzetközi szinten is kiválóan képviselő sportolók közül. Persze az ilyen jellegű sportolói jelenlét valahol természetes dolog. Az, hogy közöttük volt a vívó Mató Gyula, már önmagában érdekes, mert mit keres egy „pást-menő” jet-Ski OB-n? De az, hogy Gyula motorbalesetben elveszítette a jobb lábát, ami itt a súlypont áthelyezéshez, vagyis a jármű alapvető irányításához szükséges, nos ez már lényegesen több, mint érdekesség! Főleg így, hogy Gyula a csendes szemlélődés helyett a nevezést választva, az OB hivatalos indulójaként mérettette meg magát! 

Ezzel kapcsolatban kérdeztem Mató Gyula paravivó, kétszeres világkupa második helyezettet:

cézé: Gyula, gratulálok az első OB. versenyedhez! Láttam a selejtező futamodat és hallottam a nézők illetve a többi versenyző elismerő tapsát, miután versenytempóról lassulva, finoman felsiklattad a jetet a partra. Milyen volt?

M.Gy: Óriási! Nehezen kifejezhető „fíling”! Nagyon boldog vagyok, hogy megtettem, hogy elindultam egy, a hazai Jet-Ski sport élmezőnyét felvonultató versenyen, ami ráadásul OB futam!

cézé: Gyula, vívó vagy, ráadásul parasportoló. Őszintén, hogy kerültél te ide? Miért pont ez a sport?

M.Gy: Ez így igaz, vívó vagyok! Az is igaz, hogy parasportoló. Volt egy ParaJet-Ski nevű sportverseny, ahol én is ott voltam. Ez volt a kezdet. És, hogy miért a jet-ski? Talán az, hogy valamennyire hasonlít a motorra. Az ezres hondámtól, amit egészen a múlt hét elejéig vezettem, sajnos meg kellett válnom, és hogy ott voltam a ParaJet-Ski Kupán… gondoltam egyet, fogtam a telefonom és felhívtam a Magyar JetSki Szövetséget (MJSSZ). Az adódott első esélyből a beszélgetés végére lehetőség, és mostanra már nagybetűs valóság lett! Itt vagyok, aminek nagyon örülök, és amit nagyon köszönök mindenkinek, akik ehhez hozzásegítettek! Nyitott, önzetlen és segítőkész társaság – bár máshol is ilyen „jófejek” lennének az emberek.

cézé: Mit gondolsz, hogy az első időmérőn lerakott 00:57 mp-es köridőd után, a második körben futott, és több mint egy mp-el jobb időeredményed, mire enged következtetni?  

M.Gy: Hogy mire következtethetünk ebből? Arra mindenképpen, hogy minél többet van lehetőségem edzeni, annál jobb leszek én is, és úgy javul a versenyen megfutott időeredményem is!

cézé: Ez igaz. És mondd, nem hátráltat a hátrányod a versenyzésben?

M.Gy: Valamennyire persze, hogy hátráltat, de láthattad te is, pont úgy ülök egy módosítás nélküli jeten, mint a többi versenyző. Pont azok a versenyszabályok vonatkoznak rám is, mint mindenkire. Pont ugyanazok a védőfelszerelések kellenek, pont úgy tolom neki, ahogy más versenyzők és az is biztos, hogy előbb-utóbb pont akkorát is fogok borulni, mint bárki más J , de ez is benne van a pakliban!

cézé: És most? Hogyan tovább?

M.Gy: A ParaJet-Ski kupán, ahogy minden induló, úgy én is megkaptam a hivatalos MJSSZ tagságit, aminek hiányában nem indulhattam volna a mai versenyen. A mai volt az idei év utolsó versenye. Jön a „pihenő szezon”. Az egyik csapat vezetője leigazolt, így hamarosan jön a felkészülés a 2008-as versenyszezonra, ugyanis a szövetség komoly szándékait igazolja, hogy már tervezik a 2008-as ParaJet-Ski Kupa részleteit. Tudom, hogy nem én leszek az egyetlen magyar parajet versenyző, így biztos, hogy remek kupasorozat kerekedik belőle.

cézé: Ez szép, tényleg az! De a kérdésem még mindig változatlanul él: miért ez?

M.Gy: Mert annak idején, amikor megszülettem a benzin gőze megcsapott, és az óta sem bírok magammal! A másik pedig az, hogy kint vagy a szabadban. Víz, homok, levegő, zene, néhány jet-ski, buli, különlegesség, izgalom, adrenalin! Őszintén, kell ennél több?

cézé: Hogy fogadta a családod az új „szerelem” bejelentését?

M.Gy: Anyukámnak nagyon tetszik, ha tehetné bizonyosan ő is itt körözne a vízen! Ki tudja, talán egyszer még elviszem egy körre, hogy ő is megismerje a jet-érzést! A társam már más. Egy korház intenzív osztályán dolgozik. Kicsit nehezebben viseli, mert félt, de remélhetőleg megbarátkozik ezzel, és ha megszokta, neki is könnyebb lesz!

cézé: Gyulám még egy utolsó kérdést engedj meg. Mi lesz a vívással?

M.Gy: Imádok vívni, úgyhogy a vívás marad. A két sport, különben sem ütközik. Teljesen ellentétei egymásnak! Földön – vízen, technika – fegyver, az Olimpia és a Világjátékok is két év eltéréssel kerülnek megrendezésre… Egyszóval azt gondolom, hogy remekül megférnek egymás mellett, sőt akár még ki is egészítik egymást!

cézé: Gyula, nagyon köszönöm, hogy időt szántál rám és a szabadban.hu hírportál olvasói számára. Még számos sikert kívánok neked az elkövetkező években, mind a vívó, mind pedig a jet-ski sportban!

M.Gy: Én is köszönöm a lehetőséget! Külön megköszönöm az érdeklődést azoknak, akik rászánják az időt, hogy végigolvassák majd a kész riportodat, azzal is bizonyítva, hogy nem közömbös számukra a fogyatékkal élők élete, léte, vagy mint ebben az esetben, a sportja.

A cikkhez kapcsolódva kérünk mindenkit, aki lehetőséget lát benne, hogy részben (anyagi támogatás) vagy egészében (Jet-Ski) Mató Gyulát, egy saját verseny Jet-Ski megszerzésében támogassa és/vagy hozzásegítse, írjon a cikk@szabadban.hu e-mail címre, vagy hívja a 06-209-453-663 számú telefonszámot!  


Írta: cézé