Olaszországban szinte nincs élő ember, aki ne szurkolna valakinek, Angliában pedig az Európai Uniónak kellett közbeavatkoznia a televíziós közvetítések körül kialakult öldöklő verseny miatt.
Nem véletlen, és nyilván nem az önzetlenség vezérli a Gazprom nevű orosz vállalatóriást, hogy szponzorszerződést kössön a Schalke német futballcsapattal. Az is elgondolkodtató, hogy a világ egyik leggazdagabb embere, az angol Chelsea klub tulajdonosa, megvásárolni készül a szóban forgó német csapatot. Roman Abramovics nyilván megvenné a Bayernt is, ha az eladó lenne, de pillanatnyilag csak a Schalkéra van esélye.
A német futballban óriási pénzek rejteznek, és akik ebbe befektetnének, nemcsak a játékosok kineveléséből, vásárlásából és drágábban történő eladásából csinálnak profitot, hanem még az eladott jegyekből is. Arról persze szó sincs, hogy ez az üzletág hallatlanul jövedelmező lenne, de a lényeg, hogy nem veszteséges.
Egy-egy Bundesliga mérkőzésen a stadionok átlagos töltése közel hetven százalékos. Harminc-negyvenezer néző szokott kimenni télvíz idején is a klubok találkozóira. A válogatott meccseinek nézettsége egy évvel ezelőtt mélyponton volt ugyan, csak a világhírű nagy válogatottakkal való összecsapások vonzották már a német válogatottban csalódott német nézőket, viszont a világbajnokságon mutatott remek szereplés folyamatosan növeli a csapat iránti érdeklődést.
Mivel az utóbbi hónapokban is zsinórban nyer a német válogatott, ott tartunk, hogy még a Grúzia elleni barátságos mérkőzés is csaknem telt házzal ment a múlt hét végén. Ezen meccsekre, éppúgy, mint a Bundesliga találkozókra, egy-egy jegy tizenöt és harminc euróba kerül. Két-három mozijegy árába. Azt lehet mondani, hogy az eladott jegyekből származó bevétel meccsenként átlagosan hatszázezer euró, ebből a költségeket leszámítva szerény profit jut mindenki zsebébe, a városi önkormányzatokéba is, tehát a polgárokéba is.
Olaszország: Csak a csecsemők nem szurkolnak valakinek
A 2008-as Eb Olaszország-Ukrajna selejtezőjét játszották elmúlt szombaton a római stadionban, ahol teltház volt. 60 ezer néző volt kíváncsi a válogatott otthoni szereplésére, nem hiába: 2:0-ra győztek az olaszok. A legolcsóbb jegy 15 euróba került, vagyis két mozijegy, vagy másképpen számolva 15 buszjegy árába. A legdrágább helyért azonban 150 eurót is elkértek.
Olaszországban a labdarúgás a kedvenc nemzeti sport, főleg most, hogy ráadásul világbajnokok lettek az olaszok, és a foci hatalmas üzlet is. A felmérések szerint 40 millióra tehető a szurkolók száma, ami azt jelenti, hogy az 57 milliós Olaszországban csak a csecsemők nem drukkolnak még. A focit övező pénzforgalom pedig évi öt milliárd euróra tehető.
Olaszországban azért mennek el megnézni a válogatott selejtezőit, mivel a gólkirály, Luca Toni, a szuperkapus Gigi Buffon, a kapitány Fabio Cannavaro lép a pályára, de az olaszok kimennek a stadionba akkor is, ha mondjuk az énekesek és a színészek válogatottja rendez jótékonysági meccset, mert a focinak hagyománya és értéke van. Ezt még az idei bundabotrány sem tudta elhomályosítani.
Az olasz válogatott egyébként ritkán szerepel a fővárosban, általában vidéki nagyvárosokban játssza a selejtezőket és persze, hogy a szicíliai Palermóban megtelik a stadion, ha egyszer egy évben arra jár a válogatott. Ilyenkor a családok is kimehetnek a meccsre, mivel mindenki ugyanannak a csapatnak, az olaszoknak szurkol és nem csapnak magasba az indulatok. Szerdán is egész Olaszország a válogatottat fogja nézni a televízióban és Tbilisziben, a Grúzia elleni mérkőzésen.
Anglia: Öldöklő verseny a televíziós közvetítések jogáért
Lehet, hogy a foci valaha a szegények sportja volt, de ma már nem az. A brit labdarúgásban az átlagember számára elképzelhetetlen pénzek cserélnek gazdát. Az élvonalbeli labdarúgók hetente akár 40 ezer fontot is megkeresnek, többet, mint egy átlagember egész évben, de sokszorosát annak is, mint amit akár a brit kormányfő hazavisz. David Beckham pedig már játékos mezt is szinte már csak azért ölt, hogy legyen mire ráaggatni a reklámokat, amelyek hordozása ma már legfőbb feladata. Csoda, hogy Tony Blair minden alkalmat kihasznál, hogy osztozzon a sportolók népszerűségében?
A labdarúgás szép és izgalmas játékból mára pénztermelő automatává lett. Ma egy bajnoki meccsre jóval drágább a belépő, mint az operába, lehet akár 100-150 font is, és még jó, ha egyáltalán hozzájutunk. A legtöbb klub ugyanis saját szurkolóinak adja el elővételben, vagy éves bérlet formájában ezeket a jegyeket. Szép pénzt hoznak a konyhára a trikók, a sálak és más relikviák is, amiket egy szezonban a csapatok akár többször is lecserélnek. Ám a klubok számára az igazi bevételt a televíziós közvetítések jelentik.
Három évvel ezelőtt az angol bajnokság közvetítési jogát - öldöklő versenyben - a Sky műholdas televízió szerezte meg, több mint egymilliárd fontért. A helyzet mára annyira elfajult, hogy az Európai Unió illetékes szerveinek kellett közbeavatkoznia, így jövőre megszűnik a tévés monopolhelyzet: a meccseket öt darab, egyenként 28 mérkőzésből álló csomagra bontják és ezekre lehet majd licitálni, de senki sem veheti meg az összes csomagot. Így talán olcsóbb lesz a műholdas sportcsatornák előfizetési díja is. Ez a rengeteg pénz természetesen óriási kísértést is jelent. A BBC éppen a napokban kavart nagy vihart azzal a dokumentumfilmmel, amely a focisták átigazolását kísérő kenőpénzekről szólt és ezek mozgását vizsgálta. Az érintettek tagadnak, a brit labdarúgó szövetség a cikkben vizsgálatot indított.
Szlovákia: Haladékot kapott Szlovákia egy európai stadion felépítésére
A szlovák válogatott szombati fölényes győzelme után, amikor is 5-1-re győzött Wales nemzeti tizenegye ellen, várhatóan többen akarják majd látni szerdán a pozsonyi téglamezei stadionban a német és a szlovák válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzését. Teltházat jósolnak, ami 20-25 ezer nézőt jelent. A téglamezei a legnagyobb és a szlovák körülmények között a legjobb stadion, ám messze elmarad minden szempontból az európai színvonaltól és az UEFA által meghatározott követelményektől.
2008-ig kapott haladékot Szlovákia, hogy kiépítsen egy tisztességes stadiont, addig marad a rossz és a még rosszabb, ahol nincs toalett, nincs büfé és így tovább. Ez az egyik oka annak, hogy a focirajongók még az első osztályú mérkőzésekre sem járnak ki szívesen. A másik a jegyár. Nem olcsó: a 13-20 euró közötti árat kevesen engedhetik meg maguknak. A világbajnoki bronzérmes németek küzdelmét szerdán este 27 euróért nézhetik meg a rajongók.
Nem, vagy alig járnak tehát Pozsonyban, illetve Szlovákiában a rajongók meccsekre, pedig a szlovák foci mostanság eredményesebb lett, van néhány igazán jó játékosa, az üzletemberek azonban továbbra is jó távol tartják magukat tőle. A televíziók egészen mostanáig nem közvetítették a bajnoki mérkőzéseket sem. A szlovák foci utóbbi időben tapasztalható jobb eredményei mögött nincs semmilyen tudatos koncepció, vagy olyan futball-infrastruktúra, amely képes lenne hosszú távon biztosítani az eredményeket. Most csupán jobb a pillanatnyi forma, és ez nagyon kevés ahhoz, hogy a befektetők is észrevegyék a jégkorong mellett a futballt.
[magyar rádió]
