Milyen érzésekkel gondolsz vissza a két héttel ezelőtti napra, amikor kiderült lemondták az idei Dakart?
Mivel csütörtökön már a teljes csapatot átvették én a szállodában voltam, amikor az első hírek érkeztek, először csak az, hogy lezárták az átvételeket, illetve, hogy délben rendkívüli eligazítás lesz. Aztán jöttek a különböző hívások az átvétel helyszínén tartózkodó csapattagoktól, hogy milyen bejelentés várható, úgyhogy mire bejelentették már szinte biztosak voltunk a döntésben.
Elsőre azért nagyon hihetetlennek tűnt a dolog, mindazokkal együtt is, hogy már napok óta hallani lehetett mindenféle változásokról. És nem csak elsőre, most is nehezen hiszem el, hogy a nyirkos télben, az irodámban ülök és nem a hőségben, a kagylóülésemben.
Mivel ez egy olyan döntés volt, ami választási lehetőséget nem hagyott, így az elsődleges azonnali feladatokra koncentráltunk. Az első természetesen a hazautazás megszervezése volt, hiszen az abszolút nem volt tervben, hogy ugyanonnan kell visszajuttatni az embereket és a technikát ahonnan elindultunk. A délután végére összeállt minden, tartottunk egy csapatmegbeszélést, hogy mindenki tudja, hogy, mikor, hogyan, mivel fog hazajutni, és persze próbáltuk feldolgozni a történteket. Végighívtunk minden partnerünket és természetesen egyfolytában csörgött a telefon, hívtak barátok, ismerősök, a média képviselői, akiknek ezer kérdésére kellet választ adnunk.
Mi a személyes véleményed a verseny lemondásáról?
Annak, hogy egy ilyen tradicionális, igazán nagy múlttal rendelkező hatalmas rendezvényt lemondjanak és ennek a felelősségét a rendezők felvállalják, biztosan meg volt és van a nyomós oka. Nincs olyan versenyző, csapat, akiket ne érintett volna súlyosan ez a döntés, de mint ahogy már mondtam, nem lehetett mit tenni ellene, elfogadtuk. Egy évi kemény munkát, energiát és természetesen temérdek pénzt öltünk ebbe a kihívásba, nem vitás, hogy menni, versenyezni szerettünk volna. Azonban a biztonság mindennél előrébbvaló, senki sem kockáztatta volna a társai, a technika épségét, ha annak biztonságára semmilyen garancia nincs. A sivatagi versenyzés veszélyes és ezt minden résztvevő elfogadja, de túlzott kockázatvállalásba nem szabad belemenni. A döntésnek alávetettük magunkat, és most várjuk, mit kínálnak majd fel a szervezők.
Felmértétek már a csapat veszteségeit, hogy fogadták a támogatók a legnagyobb sivatagi show elmaradását?
A költségek összesítése tulajdonképpen készen van, ahhoz, hogy tudjuk mennyi folyt el a semmibe, tudnunk kell majd azt is, hogy milyen visszatérítésekre lehet számítani. Egy ekkora versenynek sok-sok tényezőből áll össze a teljes költsége, amiből van, amire van, van, amire nincs esély, hogy visszakapjuk. A nevezési díj és még számos kifizetett tétel visszatérítésére van ígéret, de a szervezők és a közreműködő cégek egyelőre időt kérnek, mi pedig nem tudunk mást tenni, minthogy várunk. Az egészen biztos, hogy kárunk lesz, én tízmilliós nagyságrendűvel számolok, de hogy pontosan mennyi, azt még csak becsülni tudjuk.
A támogatóink átérezték, megértették a helyzetet, a helyzetünket, hiszen ez szinte az abszolút Vis Major esete. Biztosítottak minek az együttműködéseink folytatásáról, bíznak a csapatban és abban, hogy erre a helyzetre mindenki által elfogadható megoldás születik.
Hogyan tovább Dakar, hogyan tovább terep-rallye?
Lassan több mint fél évtizede, a kétezres évek elejétől gyakorlatilag azért kezdtünk el ralizni, hogy eljussunk a Dakarra, a versenyre és fokozatosan minél jobb és jobb eredménnyel az afrikai célba. Péter, a csapat és én magam is, amit ebben a sportágban az elmúlt években véghezvittünk, mind-mind e cél érdekében történt. Amikor elkezdtük, 10 dakaros indulást terveztem, amiből még jó néhány hátra van és annak idején még szó sem volt róla, hogy Magyarországról induljon a Dakar, amit semmiképpen sem akarok kihagyni! A történtek tulajdonképpen félbetörtek egy páratlan sorozatot, ami egészen biztosan jelentős változásokat fog hozni. Ma még csak találgatások, tippek láttak napvilágot, úgy mondanám, hogy inkább azokat a hangokat halljuk, hogy, ki, mit „szeretne”, ki miben gondolkodik. A szervezők egészen biztosan megtalálják a kiutat és a „kárpótlás” lehetőségét is. A saját magam és Péter versenyzésével kapcsolatban, mi most elsősorban erre várunk, hiszen az autó fel van készítve, minden rendelkezésre áll, hogy akár néhány napon belül induljunk versenyezni. Mint ahogy mondtam, a versenyzésünk gerincét jelenti a Dakar, ennek rendeltük alá az egész sportpályafutásunkat, az, hogy ezzel kapcsolatban mit hoz majd a jövő, azt jelentősen befolyásolja, hogy mi lesz a sivatagi versennyel. Ha már tudjuk, hogy hogyan folytatódik a show, tudni fogjuk, merre kell vennünk az irányt. Az biztos, hogy elsősorban olyan versenyeken fogunk a jövőben elindulni, ami a dakaros szereplésünket segíti elő, így nem feltétlen lesz elsődleges számunkra, hogy meghatározott szériákban, bajnoki címekre hajtva elrajtoljunk minden egyes futamon.
Ugyanakkor az élet nem áll meg, hiszen a Dakartól függetlenül zajlanak a világban terep-rallye versenyek és bajnokságok. A mögöttünk álló évek alatt összeállt egy kiváló csapat, felgyülemlett rengeteg tudás és tapasztalat, amellyel képesek vagyunk rá, hogy ezekre a sorozatokra autókat építsünk, azokon versenyeztessük, üzemeltessük azokat. Ezt a tudást és hátteret vétek lenne nem kihasználni, így a jövőben sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a fejlesztés és az ügyfélprogramunk.
Említetted, hogy a dakaros versenyzés mellett a jövőben egyre hangsúlyosabb szerepet kap a Technosport ügyfélprogramja, versenyautó fejlesztő és építő tevékenysége. Mit jelent ez egészen pontosan?
Van három saját versenyautónk, nálunk üzemeltetett autók, továbbá megkezdtük két új ügyfélautó építését is. A jelenlegi állás szerint ezek az autók a magyar bajnokságban, illetve néhány nemzetközi versenyen fognak indulni, de még folynak a tárgyalások – a Dakar elmaradásával kicsit „korábban” kezdődött az év, felgyorsultak az események. Ezeknek, a versenyjárműveknek a fejlesztése, építése és üzemeltetése nagy kihívás, aminek mindenképpen maradéktalanul meg akarunk felelni. Folynak a tárgyalások több partnerünkkel is, hogy a megváltozott körülményekhez illetve a várt jövőhöz minél jobban alkalmazkodni tudjunk – sok minden képlékeny még.
Végezetül hol láthatjuk Kis Sándort és Czeglédi Pétert legközelebb versenyezni?
Ahogy korábban mondtam a dakaros fejleményekre várunk, a legtöbb dolog attól függ. Most úgy látom, hogy a következő verseny, amin ott leszünk az Italian Baja lesz március közepén, amiről kifejezetten szép emlékeink vannak. A magyar futamok közül a Hungarian Baja biztos, a többi magyar versenyt, a világkupa illetve baja futamokat még meglátjuk.
