Tizennegyedik nap – Iskolába megyek…meg Bamakoba.
Reggel kilenc órakor már az utóban ülünk, és 36 fokot mutat a kocsi külső hőmérője. Mivel Galougo örökbefogadásával járó adományozás meghiúsult és a többi csapat is hasonlóan járt, így eldöntöttük, hogy közösen nézünk egy iskolát. Az lesz a legjobb megoldás és az iskola is jobban fog járni, a sok kis adomány összeadásával.
Józsi és Miki kifigyeltek egy falut útközben és laza mozdulattal be is kanyarodtak a főutcájára. Mint utólag kiderült, ez teljesen jó döntésnek bizonyult. Egy bő órára, másfélre felbolygattuk BÉMA közösség iskolájának életét. A szabadban.hu ezt a Budapest Bank RT-s tollakkal, A4-es és A5-ös laptömbjeivel, Timi tollaival, jegyzettömbjeivel és Adrienn hasonló adományaival tette. Külön köszönet érte. Ehhez én még hozzádobtam két napelemes számológépet és némi saját készletet. A többiek holmiijával együtt, a várakozásnak megfelelően valóban jelentős adomány jött össze. A gyerekek aranyosak voltak, a tanárok kedvesek és nyíltak, az igazgató barátságos és emellett a Malira jellemző rend és tisztaság uralta a környezetet. Biztosíthatok mindenkit, aki segített és vagy adott, hogy az iskolában használható készségek a lehető legjobb helyre kerültek.
Mivel itt mindenki francia nyelven beszél, kicsi kontingensünk engem, míg az iskola részéről az angol tanár lett a tolmács. Az Afrikában töltött idő alatt jelentőset fejlődött angol tudásom segítségével, teljesen jól megértettük egymást! Ezek (magyarjaink) meg annyira megszokták, hogy az óta is engem találnak meg a bajaikkal J … persze ez egyáltalán nem jelent terhet számomra!
Az iskola további sorsáról, eredményeiről a kölcsönös cím- és elérhetőségek cseréjével biztosítjuk a tájékoztatást, a jelenlegi ás az esetleges további adományok sorsát. Hello, szia szevasz mondásom után irány tovább a Bamako felé vezető úton!
Komolyra fordítva a szót, ide kívánkozik, az a megjegyzés, ami Malii utunk során feltűnt számunkra, hogy Mali valóban egy, a szó legszorosabb értelmében véve „fejlődő és fejlődni akaró” ország. Mauritániával összehasonlítva ég és föld a különbség. Itt nagy a rend, a tisztaság és általában sokkal komolyabban veszik pl. az infrastruktúra fejlesztését. Egy példa: az útépítéseken sokan, serényen, hatékony és korszerű eszközökkel – gépekkel dolgoznak. Láthatóan vastag az aszfalt rétege, és csak egy felelős ellenőr van egy munkaterületen, a többi ember pedig végzi a dolgát. Lehet, hogy tanulhatnánk tőlük? Vagy ott a nád. Rengeteg van belőle, nem is hagyják kárba veszni. Ez pl. az utakról is jól látható… sok a gyékény, a gyékényt fonó ember, a nádfedeles házikó. Nem gazdagok… sőt! De odafigyelnek a dolgaikra, a javaikra.
És egyszer csak ott állt a táblán a célunk: BAMAKO … fék, kiugrálás a kocsiból, vigyorok a fejünkön, amiről még a helyi rendőr is tudta, hogy mi végett! A hangos „meccsinááátuk bááááz” itt már annyit jelent, hogy végig kotortunk nyolc országon, két földrészen, a Csepel menetlevele alapján pontosan 7953 km-t lenyomva! Koszosan, talán még büdösen is, de épen és egyben odaállhatunk a Bamako táblához, hogy elkészülhessen a „Nagy Utat” bizonyító fotó!
Irány a Kempinsky, ahol a Budapest-Bamako szervezői 28-ra lefoglalták a szobát. Hely sehol máshol, így maradni kell, nincs mese. Szép, exkluzív de nem olcsó. 128 euró egy éjszaka reggeli nélkül. Vakartam ám rendesen a fejem, hogy most mi lesz? Az utolsó nálam lévő készpénzt anno Csaba megkapta tőlem és ez így sok nekem! Egy főre 128 euró per éjszaka… Ekkor, mintha Isten hallotta volna, megjelent a hotel parkolójában a „Cigánygyerek az égből”. Mivel neki is kell aludni valahol, a költségek megoszlanak. Ebben maradtunk. Még sikerült kialkudni egy diszkontárat, így a végére… az ötvenes per fő, per éj, már sokkal barátibb J !
A tisztálkodás és a szobák elfoglalása után, irány a bamakoi éjszaka. Ez ebben az esetben abból állt, hogy kértünk néhány üveg terméket (üveges sör) és a legvégére egy whiskyt. Ütött klasszat. Fáradtan, este… jó hatás. A kisteherből konzervnyitóval busszá avanzsált taxi is remek volt, de a régi „rönó” a tükör alatt lógó felfújt strandlabdája vitte (stílusosan) a pálmát. Még zölden villogó irányjelzői is voltak! Meg a kéken világító „zeneszokol”, amit Feri kevergetett a hotelig. Ezt a szokását csak Csaba, a Tirpák Póver J másik prominens tagja hatásos csitítgatására tudta csak abbahagyni.
Alvás előtt még sikerült netes kapcsolatot intéznem, így mindjárt el is küldtem némi anyagot haza!
Írta: C.Z.
Folyt köv.