Ötödik nap – Megmérettetés Merzougában, ahol tíz perc két óra!
Szóval a provizórikus vadkemping lebontása a kéregető gyerekekkel és a Bamakocsi szerelésével telt el. A jóból is megárt a sok – tartja a mondás! Észrevettem, hogy kezdem nagyon megunni a szélmalomharc jellegű (minden reggel és este) szelepfedél tömítés szerelését. Valahogy nem érzem azt a „pikk-pakk megvan és gangolunk tovább” feelinget. Kezd tele lenni a hócipőm… mindezt azért, mert nem csinálták meg rendesen az elején. Valahogy nem így terveztem a „Nagy Üt” történéseit. Én versenyezni jöttem. Némi szerelés, az rendben is van, hozzátartozik. Viszont a kilátástalan gányolást nagyon nem bírom elviselni. Hogy miért írom ezt? Mert kb. Körmend óta jártatom a számat egy nyamvadt szelepfedél-tömítés megvásárlása miatt. Jó lesz ez így – jön a válasz! Vazze – fakadok ki – amióta megindultunk mást sem hallok … szerinted tényleg jó lesz? Szerintem meg qvára nem! Csak odázzuk, csak növeljük a kiadásokat az állandó olajvásárlással és egyre rosszabb lesz a helyzet. Lesz még ennek böjtje.
All right. Megindulunk végre. Kicsi kocsizás, kicsi pihizés, kicsi fotózás. Így telik a nap. Változatos, csodálatos és meseszerű az állandó jelleggel változó Marokkói táj. Az egyik pillanatban kietlen holdbéli tájhoz hasonlít, majd pálmaligetek és romantikus házikók, majd kis idő elteltével, már a hegyekben, kanyargós szerpentineken halad konvojunk, ezt persze nem minden autó tolerálja kellő módon. Endre, aki a „Cigánygyerek az égből” titulust (Orsós)-ta el magának, fehér Lada Nivája be is mondja az unalmast. Lájtos vontatással kimenekíti az EI Bamako – Team kocsija a kanyargó és állás esetén tökéletesen életveszélyes szerpentinről, majd egy pihenőben pontot teszünk betegsége végére. A Niva új erővel vághat neki a további szakasznak. Sajnos a mi bajunkat nem lehet az út mentén orvosolni. Vagyis a pit-stop idejét kihasználva a Bamakocsi ismét benyel kb. egy liter motor olaját.
A következő megálló érdekessége, nekünk a „civilizált embereknek” a benzinkút melletti húsbolt volt. Közvetlenül a helyi magánvállalkozásként üzemeltetett pék mellett működik és furcsa a hentes üzletében csupán annyi, ahogy a felfelé nyíló spalettáról lelógtak a birkák. Érdekes. Sok európai biztos, hogy felháborodna, vagy azonnal rosszul lenne. Szóval a sorrend: egy szőrös levágott birkafej, egy mesterien letisztított test… ebben a sorrendben. De csak három állat! Ehhez azonban meg kell érteni valamit. A szegénység hatalmas, a kultúra más. Áram nincs mindenhol, hűtőszekrény meg végképp nincs. A fej az állat eredetét bizonyítja. A test remekül megtisztítva, kb. 10 percenként le és átöblítve. És még valami kedves olvasó. Ami megmarad (ha esetleg nem adnák el, és ez szinte elképzelhetetlen, mert imádják a birkahúst) este megeszik. Lehet, hogy a látvány nem a legmegszokottabb az európai szem számára, de a fentiek fényében már kicsit más a helyzet. Kritika előtt nem árt informálódni. Nem barbárok csak egyszerűen nagyon szegény, de annál kedvesebb és vendégszerető emberek, akik nagyon nyíltak, csak be kell tartani bizonyos kulturális szabályokat.
Este Merzougánál egy nagyon szép szökőkút mellett láttam meg, a régen vágyott tuareg sálat. Azonnal vennem kellett egyet az öreg bácsitól. Mindjárt fel is csavarta a fejemre. Meg kell, hogy mondjam, remekül éreztem magam benne is illetőleg a puszta ténytől is, hogy van!
Innen konvojunk a Haven La Chance Desert felé vette az irányt, ahol egyszer csak jó Szilárdunk lekanyarodván az útról az Erg Chebbi Dűnék felé irányította a karavánt. Még világos volt. Persze hamar kiderült, hogy a kis Bamakocsi nem a legalkalmasabb a sivatagi homokra. Szinte azonnal meg is fogta a homok! És ez még nem is az igazi. A sper-diffi meg egyenesen rossz választás volt L … Ekkor már tudtam, hogy versenykategóriában esélytelenek vagyunk! Ahogy Pesten mondjuk: felejtős. Szóval kihúzott Szilárd minket a homokból. Utána még emberi tolóerőt kellett biztosítani kicsi kocsi (a Bama) számára, hogy kiérjen a keményebb talajra! Ugye milyen klassz a navigátor élete? J Nem elég, hogy az utat mondja a pilótának (ha az hallgat rá), előkészíti a feladat kivitelezését, tölti az aksikat, stb.– még ez is! Persze magam akartam! Nincs is ezzel semmi gond sem. Amivel a gond volt, az a lehangoló tudat, hogy el lehet felejteni a versenykategóriában való eredményes részvételt. Be kell látni, hogy nem volt jó választás! Ezek után, hogy ne legyen teljes a tapasztalat adta életérzés, még jobban eltévedtünk a dzsindzsában, így kétórai késéssel értünk be a biwaque (bivak / tábor) helyszínére. Úgy nincs sok értelme a további versenyzésnek, hogy elég, ha beérünk és kapunk érte valamennyi pontot… előlünk meg hátha kiesnek majd! Én a tisztességes versenyt szeretem.
A fárasztó nap tapasztalatai után, a változatosság kedvéért szelepfedél-tömítés csere várt ránk, a vacsora és a jól megérdemelt pihenés előtt! Mindezt egy, négyezer-kétszáz forintos tétel miatt! Áááá … ezen nem birok napirendre térni!
Írta: C.Z.
Folyt.köv.