Mára már a technikai fejlődésnek köszönhetően a gyorsasági mountain bike-osok különlegesen felszerelt bringájukkal fokozatosan emelték a sebességi rekordokat, így léphették túl a 200 km/órás álomhatárt.
Lássuk miből áll a csodabringa! Ezeket a kerékpárokat különleges, aerodinamikus burkolattal látták el, kerekük szöges gumi, ez utóbbi a jeges, havas talajon jobb tapadást biztosít. A bicaj és utasa is olyan kiegészítőket visel, hogy szemből a lehető legkisebb legyen a légellenállásuk. Már a gyorssízésnél említettük a sisakot, amely a versenyzők életét és legkisebb légellenállását biztosítják, és amely kísértetiesen hasonlít egy filmlegenda egyik főszereplőjének fejfedőjére (Darth Vader). A gyorsbringások ugyanolyan sisakot viselnek, mint a gyorssízők, így penge módjára hasítják a levegőt. A versenykerékpárok felfüggesztése merev vagy teleszkópos, kivitelük alapján széria vagy egyedi kategóriájú lehet. A lengéscsillapítók sokkal keményebbek az átlagos bolti teleszkópoknál, és magas sebességnél nagyobb hibahatárt biztosít a versenyzőknek, mint egy merev váz, így érhetik el a jobbnál jobb időket.
A versenyzők először maximális sebességre gyorsítanak, ezután fotocellák segítségével mérik meg, hogy az egymástól pontosan meghatározott távolságra lévő két időmérőpont közötti utat mennyi idő alatt teszik meg.
A gyorskerékpározásban a legismertebb név Eric Baron, hiszen ő döntötte meg a 200 km/órás álomhatárt. Ez a rekordidő tovább javulhat a bringák műszaki paramétereinek javulásával, hiszen a gyorssízés rekordja csak 40 km/órával magasabb.
Mivel a gyorssízés ma még viszonylag új sportágnak számít valószínű, hogy hamar megdöntik a mai rekordokat. A gyorsasági kerékpározás nyergébe sok világklasszis mountain bike-versenyző és gyorssíző szállt át, hogy megtudják, mit kell változtatni a szerkezeten és az edzésmódszeren, ahhoz, hogy a rekordidő jobb legyen.
