Az atlantai olimpián ezüstérmes kajaknégyes tagjának állítása szerint az ő esetében egész biztosan az első három között lett volna a kajak-kenu, ha akkoriban lett volna ilyen felmérés, bár hozzátette, lehet, hogy szóba jött volna nála a kosárlabda vagy a vízilabda is.

Mindenesetre az ő esetében beigazolódott: nem választott rosszul sportágat, hiszen hosszú távon eredményesen űzte a kajakozást. De maga körül sokszor látta, hogy csapattársai, ellenfelei egyszer csak "eltűntek", vagy a fiatalon jól teljesítő "sztár" sportolók kispadra kerültek. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a sportoló gyerekek 75 százaléka 15-16 éves korára abbahagyja a sportolást, aminek nem az alkalmatlanság, vagy a tehetségtelenség az oka, inkább az, hogy a gyermek olyan sportágba kezdett bele, ami hosszabb távon nem megfelelő a számára. Szomorú a szülőknek és edzőknek is, hogy a rengeteg időt, energiát és pénzt felemésztő tevékenység kudarcba fullad.

Rajna András ezért indította el új programját, szerinte ugyanis megállapítható, hogy melyik az a sportág, amelyben a gyermek a legjobban érzi magát, és a maximumot tudja nyújtani. Ehhez azonban alapos felmérés szükséges, ami három nagy vizsgálatból áll

Az első körben pszichológiai felméréseket végeznek. Elbeszélgetnek a szülőkkel és gyermekükkel is. Feltérképezik stressz-és monotónia tűrő, valamint helyzetfelismerő képességét, és hogy a csapat vagy egyéni sportág iránt érdeklődik-e jobban.

Ezután következik az antropometriai felmérés, amellyel megállapítható a 8-12 év közötti gyermekek várható magasságára, testalkata. A két vizsgálat után már körvonalazódik melyik az az egy, vagy három sportág, amely szóba jöhet. Végül még egy harmadik - mozgásszervi - vizsgálat segíthet a választásban, ezzel nem azt határozzák meg, hogy melyik a legmegfelelőbb sportág, hanem, hogy melyik biztosan nem az. Például, ha valakinek ikszlába van, akkor nem tanácsos a maratoni futással próbálkoznia, mert hosszú távon problémái lehetnek.

A vizsgálatokat követően összeáll a végső javaslat, amit két hetes edzés követ, ekkor a gyakorlatban is megnézik, hogy a gyermek hogy viszonyul az adott sportághoz.

Rajna András elmondta: az alsó korhatárt 7-8 év körül húzták meg, előbb ugyanis nem tudják nagy bizonyossággal megmondani, hogy milyen lesz a gyermek testalkata. A felsőkorhatár 12 év, mert az ennél idősebbeknél már kicsi az esély arra, hogy versenyzőként az élre jussanak. Igaz hozzá kell tenni, hogy vannak kivételek. 

Rajna András azoknak a szülőknek ajánlja programját, akik látják, hogy gyermekük mozgékony, érdeklődik a sport iránt, "van benne spiritusz", és szeretnék, ha adottságait megfelelően kamatoztatná. Másodsorban bárkinek, hiszen tudják, hogy egy jó választás után a rendszeres és örömteli sportolás olyan pluszt ad az élet bármely területén, ami mással nem helyettesíthető. Természetesen a szakemberekből álló csapat csak javaslatot tud tenni, a végső döntés a szülőké és gyermeküké.