Tizenkettedik nap – Just Only Travelling…
A mai nap reggele utazást hozott magával. Elég hosszú és elég fárasztó út van még előttünk. Nem is szöszögtünk sokat, hanem amolyan „hama-hama’ stílusban szedelőzködtünk és vágtunk neki a ránk váró útnak, ami sorrendben kb. úgy szólt, hogy szavanna, homoksivatag, ismét szavanna, majd pedig a végeláthatatlan sziklás kősivatag, ami sokkal rosszabb, mint a homok, vagy a szavanna, amelyen árnyékot adó fák is vannak. A sziklákkal nehezített kősivatagban is meg áll néha az ember. Hogy a bőven 45 fok feletti hőmérsékletről képet lehessen kapni… felvettem egy szikladarabot és azonnal tovább is adtam. Így járt körbe, mindenki kezében és így, abban a sorrendben is égette meg mindenki kezét! És azt elég jelentősen tette!
Ahogy az itiner is írta, valóban sok az állat és a kéregető kisgyerek az út mentén. A szamarak, valóban olyan bambák, mint ahogy azt megszoktuk tőle. A kecskék és a birkák legalább igyekeznek, ha meghallják az autó dudálását, de a szamarak, azok nem. Csak állnak középen az aszfaltcsíkon és gondolom azon „gondolkodhatnak” erősen a közeledő autók látványán, hogy na most mi lesz? Volt olyan csacsi, amelyet a kocsiból kinyúlva igyekeztünk jobb belátásra bírni, de csak nem reagált az ostoba szamár! J
Eseménytelen, forró és unalmas utazással értünk el Aleg városához, ahol a külföldi kocsikra kihegyezve vártak ránk az itinerben is említett kőhajigáló gyerekek. Szerencsére nem találtak el senkit sem a konvojból… itt Mauritániában, ilyen diktatórikus és korrupt körülmények között nem lehet egy nevelő maflással elintézni a kőhajigáló kisemberek nevelését! Nem kell a baj!
Beérkeztünk a Kiffa nevű célvárosba. Megnéztük az itiner szerinti Le Phar Du Desert nevű kempinget, de inkább úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a szemben lévő szállodát is. Nem tettük rosszul. A szálloda neve El Emel (nem egyenlő az ellop kifejezéssel J ) 50 erika (euró) egy éjszakára négy személy részére a lakosztály titulussal felruházott szoba. Ebben reggeli természetesen nem szerepel, viszont felbecsülhetetlen kincs a zuhanyzó és a toalett, ami természetesen egy légtérben van. A helyiség elég nagy kerekesszék számára, de a zuhany csak a fürdő sarkában kialakított lefolyó és csap. Persze a WC tartályának a töltőcsapja nem akart működni de azt megoldottuk a zuhannyal, ami épp, hogy elért addig.
Este megnéztük dvdről a Ronint, majd jó éjt kívánva alvás. Vagyis csak akartam. Valamelyik okos tojás, nyitva hagyta a fürdőszoba ablakát is és a szoba ajtaját is. Naná, hogy jött a csata a szúnyogokkal. Ha a sátort választom, ugyan kényelmetlenebb, de közel sem annyira, mint a kis repkedő dögök inváziója. Még jó, hogy nyeltem az immunerősítő gyógyszert, mint kacsa a nokedlit. Reméljük, hogy elvégezte a feladatát a maláriával szemben. Ha mégsem és lesz közöttük terjesztő egyed, mire kezdődnének a tünetek, már otthon leszek. J
Nem tudom, hogy mi van velem, de éjjel megint hajnali háromkor keltem. Remélem ez nem fog állandósulni… Csendben kiosontam a szobából a rám bízott laptoppal és nekiálltam írni vagy ötig. Szerencsére bevált az altató, mert ahogy megint bedőltem az ágyba… mint a bunda!
Írta: C.Z.
Folyt. Köv.