34234234
|
|
|
|
|
Beszámoló: Braun Flatground 2005
2005-02-25 14:02:23
Beszámoló: Braun Flatground 2005 |
|
|
|
A Flatground már-már fogalomként él minden olyan flatlandes fejében, aki figyelemmel kíséri sportjának főbb eseményeit. Azon kevés esemény közé tartozik, melyet flatlandesek szerveznek, és bár nekik is meg kell felelniük az egyre gyarapodó szponzorok elvárásainak, mégis családias és jó hangulatú versenyként maradt meg emlékezetünkben.
A Flatground-ok is kicsiben indultak: a Soulcycle online BMX-bolt két tulajdonosa, Koen DeGroot és Michiel Verberg fedett, tornatermi versenyecskéi a tudatos szervezőmunka eredményeképpen az egyik legnagyobb - a 15.000 Eurós pénzdíjnak és Amszterdam vonzerejének köszönhetően - a legvonzóbb flatlandes eseménnyé váltak. Az első, 2003-as Flatground-unk (amely valójában a harmadik volt) az eddigi legkellemesebb versenyemlék sokunk számára. Valahogy minden klappolt: tökéletes és hatalmas talaj, sok kiváló biciklis, ideális környezetben. A tavalyi Flatgroundra így sajnos túl nagy elvárásokkal mentünk ki. A verseny a helyszínváltoztatás miatt sajnos sokkal kevésbé sikerült jóra, mint az első, így idén már voltak fenntartásaink az utazás alatt, melyek megérkezésünk után röviddel beigazolódni látszottak. Nem szeretnék rossz hangulatú cikket írni, de sajnos rá kell világítani az igazságra is: a flatlandes világ sem teljesen rózsaszín, még ha annyira sokat is látjuk alkatrészeken és pólókon.
Idén két kisebb csapat utazott Amszterdamba: Kecskemétről indultak egy kisbusszal Varga Palkóék (Palkó, Balogh Andris, Csiki, Sepy és Hajdú Tomi), mi pedig az OG csapat képviseletében hármasban (Kun Ádám, Sarlós Peti és én). Az út nem volt rövid, de legalább sok volt a dugó és az útlezárás. És láss csodát, megint sikerült véletlenül a piroslámpás negyed közepébe szállást foglalnunk. A verseny helyszíne ezúttal a tavalyihoz használt épülettől mintegy 300 méterre feküdt. Kívülről szemlélve még reménykedtünk a téglalap alakú létesítmény láttán, tavaly ugyanis elég nehezen kihasználható, kör alakú pályát építettek a szervezők a már megszokott, jól biciklizhető OSB-falapokból. Bementünk, és mintha leforráztak volna minket: OSB sehol, nagy pálya sehol, szponzorok logói és standjai mindenhol. Két apró, felpolírozott betonburkolatú, poros pályácska az épület két végében, olyan bömbölő zenével, hogy az már fájt. Már láttuk azt, hogy jövőre nem kell eljönni, ha nem muszáj. Visszaidéztük a boldog szép időket, a Flatground 3-at, amikor még fontosabb volt a szervezőknek az, hogy jó is legyen a verseny visszhangja a biciklisek körében, mint a sajtóvisszhang. Beindult a Mario World: ki tudja nehezített, 5-ös nehézségi szintű pályán beadni a trükkjeit. Petinek valamennyire sikerült, Ádám órákig csúszkált összevissza, pedig az utóbbi három hónapot azzal töltötte, hogy a trükkjeit tökéletesre gyúrja, így át tudtuk érezni a csalódottságát. Hosszas kísérletezgetés után úgy döntött, hogy nem indul el a nem megfelelő körülmények miatt, amelyet sajnálattal ugyan, de tudomásul kellett vennünk. Több profi döntött hasonlóképpen, egyesek pedig - becsülendő módon - úgy döntöttek, hogy ha már itt vannak, megpróbálnak a lehető legjobban biciklizni az elődöntőben.
|
|
A profi kvalifikációt szombaton délelőtt tartották, 47 indulóval. Nem mindenkinek volt ennyire rossz a talaj: bizonyos stílushoz kimondottan kedvező volt, inkább csak a hirtelen irányváltással járó, pörgősebb biciklizésnek nem igazán kedvezett. Érdekes és jó volt fékek nélkül látni a két legdurvábban bicikliző japánt, Hiro-t és Yanmar-t. Főleg Hiro osztott: az elődöntőben beadta az egész verseny legjobb trükksorozatát elsőkeréken, aztán onnét átszállt a sorozat végén hátsóra, megaspin decade-del. Nem emlékszem túl sok olyan futamra, melyek igazán kimagaslóak lettek volna, talán Justin Miller, Jesse Puente és Alex Jumelin bicikliztek a legjobban.
A 16-os döntőbe a következő sorrendben kerültek be az riderek:
1. Alex Jumelin; 2. York Uno; 3. Justin Miller; 4. Matt Wilhelm; 5. Martti Kuoppa; 6. Viki Gomez; 7. Michael Steingraber; 8. Sebastian Pospischil; 9. Hiroya Morizake; 10. Pete Brandt; 11. Bram Verhallen; 12. James McGraw; 13. Jesse Puente; 14. Travis Collier; 15. Raphael Chiquet; 16. Ryoji Yamamoto
A szervezők a szombat esti döntő helyszínéül a tavalyi versenyhez használt Gashouder épületét választották. A döntőbe jutottaknak jutott az a "megtiszteltetés", hogy itt OSB-lapokból összerakott pályán izzítsanak agy kicsit, a nézők pedig mindössze kétórás csúszással bejuthattak az épületbe. A döntő iszonyú nagy show volt, melyre mindössze a rendkívül rosszul megválasztott, háromtagú zsűri vetett árnyékot: ők a párbajok során – egyenes kieséses rendszerben - sajnos sorozatosan hibás döntésekkel szórakoztattak (se) minket. Megtapasztalhattuk a párbaj-rendszer és maga a flatland pontozásának nehézségeit, illetve hiányosságait: valamilyen szinten az egész verseny végkimenetele a szerencsén múlik. Ha valaki kapásból kifog egy nagyon nehéz ellenfelet, rögtön ki is eshet, míg egy könnyebb" ágon gond nélkül menetelhet néhány döntős egyre feljebb. A zsűri sajnos elég erősen részrehajlónak tűnt, illetve döntéseik láttán mindannyian azt gondoltuk, hogy talán nem nekik kellene a bírói székben ülniük. A középdöntőben néhány addigra kiesett profi is elkezdett vizes flakonokat hajigálni a pályára, mikor York Uno kiejtette a "gépet", Justin Millert, aki kevesebbet hibázott, nagyságrendekkel nehezebb trükköket csinált, és ráadásul sokkal változatosabban biciklizett. Martti Kuoppát furcsa módon Raphael Chiquet búcsúztatta, Hiro-t pedig James McGrew, aki jó biciklis ugyan, de a tudása meg sem közelítheti azét, akit kiejtett. Furcsa volt ennyi hülye döntéssel szembesülni, valahogy úgy éreztük, hogy a bíráknak semmiféle közük nincs a flatlandhez. A döntő előtt eredményt hirdetett a szervezőség, lévén a Flatground a BraunCruzer Tour versenysorozat utolsó állomása, így Viki Gomez örülhetett egy nagy dög Suzuki naked bike-nak, de trükköket nem csinált rajta. Csinált viszont a döntőben, ahol eléggé megalázóan leverte York Uno-t, aki csodával határos módon - ez persze csak a hibás döntéseken és a szerencsén múlt- eljutott idáig. Jellemző volt szegény York Uno biciklizésére, hogy a három percig tartó párbajban nem tudott annyi trükksort felvonultatni, hogy ne kellett volna többször is ugyanazt beadnia. Viki Gomez elég egyértelműen és nagyon megérdemelten győzött.
A vasárnap a 18 év alattiak és felettiek versenyével telt, illetve itt mutatkozott meg igazán a szervezés gondatlansága: mivel az idei Flatground - nem túl jó- breakverseny is volt, az egyik pici pályát teljesen elfoglalták a breakesek, nem hagyva ezzel helyet a gyakorlásra: a maradék pályán iszonyú volt a zsúfoltság, és rengeteg az ütközés. A 18 év felettiek kategóriájában Varga Palkó egy igazán jó futamot követően bejutott a döntőbe, melyet sikerült megismételnie, így izgatottan vártuk az eredményhirdetést. Pláne izgatottak voltunk, mikor Ádám és a Peti odajöttek hozzám, hogy ellopták Peti biciklijét. Történt ugyanis, hogy a biztonságiak lazultak egy kicsit, és elhagyták a bejáratot, ahol minden egyes belépő karszalagját ellenőrizniük kellett volna. Ennek köszönhetően a helyszín kezdett megtelni a környező gettókból odaszivárgó fiatal nem is olyan fehér srácokkal, akik elkezdték lenyúlni az elhagyottabbnak látszó bicikliket. Peti kb. 10 másodpercig nem figyelt a sajátjára, így annak is lába kelt. Kimentünk az épület elé tanakodni, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy holland srác elkezd sprintelni egy kissrác után, aki éppen eltekert a bringájával. Elkezdtem üldözni, menekült a gettó belseje felé. Kanyarogtunk összevissza, mígnem az egyik sarkon megláttam egy kisebb, ötfős csoportot, egyikük éppen a Peti biciklijén ücsörgött. Szerencsére nem volt ellenvetésük, hogy visszavigyem a biciklit, így ütésváltás nélkül meg lehetett oldani a dolgot. Eddigre a holland srác is leverte a bringájáról a közel-keleti kisfiút. Visszafelé tekerve egy finn flatlandest láttam, amint éppen egy japán biciklijét viszi vissza: a kissrác el is sírta magát, ahogy visszakapta a gépet. Peti is nagyon megkönnyebbült, nem úgy, mint az a hét-nyolc, svéd és holland flatlandes, akiknek nem került meg a biciklije. Gondoljátok csak el, milyen érzés lehetett a svéd csapatnak úgy hazautaznia, hogy mindenki biciklijét ellopták.
|
|
Palkó végül is második lett, melyhez ezúton is gratulálunk!
Mindent összevetve csak annyit tudok mondani, hogy a verseny egyszerűen méltatlanul kezelte nemcsak a világ legjobbjait, hanem szimplán az összes biciklisét. A legtöbb embernek sok pénzébe kerül az, hogy eljusson ide, illetve sok idejébe és munkájába, hogy a legtöbbet nyújthassa. Jó lenne, ha a jövőben mindenki lehetőséget kapna arra, hogy jó hangulatban és megelégedéssel versenyezhessen, és hogy ne arról szóljon a verseny, ki is tud a vacak körülményekhez képest legjobban biciklizni. Pedig nagyon jó is lehetett volna, csak egy kis odafigyelés kellene. Kicsit kevesebbet törődjünk a szponzor-áradattal, és többet a biciklizéssel, illetve a biciklisekkel!
A verseny körüli vita alakulását mindenki nyomon követheti a www.pedalbmx.com flatlandes fórumán, ahol pro és kontra lehet olvasni a versenyről és annak hiányosságairól. Fotók itt!
|
|
Pro végeredmény:
1. Viki Gomez 2. York Uno 3. Pete Brandt 4. Raphael Chiquet 5. Alex Jumelin 6. Justin Miller 7. James Mc Graw 8. Travis Collier 9. Martti Kuoppa 10.Michael Steingraber 11.Hiroya Morizaki 12.Matt Wilhelm 13.Sebastian Pospischil 14.Bram Verhallen 14.Jesse Puente 16.Ryoji Yamamoto
Mégtöbb cikk: http://bmxmag.hu/index.php |
|
|
|
|
|
szabadban.hu hírlevél, legfrisebb
híreink hetente a postafiókodba! |
|
|
|
|