Bamako Rally 13.nap: Adományok orvoslással és Galougo ugrik.
Tizenharmadik nap – Adományok orvoslással és Galougo ugrik.
Reggel alig tudtak kirugdalni a fiúk az ágyamból! Biztos az éjszakai két óra írás miatt volt, de tény, hogy nehezen hagytam el éjszakai fészkemet. A szokásos ceremónia után, mint a kávé és a felfrissülés elhagytuk Kiffa Assalon nevű elővárosát. Útközben igyekeztünk a karaván autóit is megtölteni üzemanyaggal, ami a benzines autók esetében pontosan a nyolcadik kútnál sikerült. Természetesen a kúton, mint szokásos velejárója, a kéregető gyerekek hada vett körül minket. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell belenevelni a kisgyerekekbe ezt a mentalitást. Menni sem tudnak még, beszélni is alig de a „petit cadeau” az megy. Ha megszerzi az ajándékát, többnyire viszi a mamának, és már újra ott nyújtja a kezét az orrod előtt. Ami a legszebb az egészben, hogy komoly szinten képesek összeverekedni a szóban forgó szerzemény birtoklása végett.
Az egyik, két autóból álló „előőrs” neki indult, hogy hamarabb letudhassák adományaikat. Sajnos nagyon rossz híreket kaptunk tőlük. Mivel eddig is bizonyítottak már az út során, így hitelt érdemlő, képekkel alátámasztott infóiknak hinnünk kellett. Az utak egyszerűen járhatatlanok arra, még terepjárókkal is sőt, ami a legszebb, hogy a faluik elöljáróinak fogalmuk sem volt róla, hogy kik ezek a fehérek, és mit akarnak ott egyáltalán. Vagyis ez azt jelenti, hogy a leszervezés helyett, kijelöltek egy útvonalat, amelyen felírták az egymást követő falvak – települések nevét szépen sorjában. Még a Villám is mondta két nappal előbb, ha nem megy, add oda bárkinek, akinek úgy gondolod. De azért ez nem így megy ám! Nem mindenki veszi ezt ennyire lazán! Sokan vannak az örökbefogadók közül, akik ezt komolyan is gondolják. De nem volt mit tenni. Le kellett mondanom a szabadban.hu nevében Galougoról! Ez van.
Mivel volt két nap fórunk, így krokodilnézés címén, bementünk egy faluba, amely mellett a közeli tóban valóban tanyázott pár egyed. A fotókkal éppen szerencsénk volt, ugyanis közeledtükre, azon nyomban bemásztak a tó vizébe!
Ahogy visszamentünk a faluba, úgy gondoltuk, hogy pont megfelelő lesz adományaink egy részének az elosztásához. Az elöljáró megérkezése után, lepakoltuk a javak egy részét. Eközben az Ei Bamako egyik oldalablaka is betörött egy szerencsétlen véletlen folytán, ahogy a segítő fiú lemászott a kocsi tetejéről. Én úgy gondoltam, hogy ebben (N 16.29,202 és W 010.41,040) a sátorfaluban leginkább gyógyszereknek és a ruháknak illetve a használati tárgyaknak van helye, így a szabadban.hu ezeket adományozta a falu lakosai számára! Itt történt, hogy odajött egy idős asszony, aki segítséget kért a lábfejére, ami nagyon fájt neki. Mint ne mondjak pompás látvány nem volt a begyulladt seb látványa, de segítséget kért… Undorom legyőzve fogtam a betadinos üveget, jó sokat ráöntöttem belőle gézre és körbetöröltem vele a rüsztjét. Gondolhatod milyen volt. A szemem könnyezett, hogy visszatartsam, ami bennem volt és azt még észre se vegyék mások rajtam. Majd a mullap és a géz után, adtam neki egy levél augmentint, amit még otthon találtam a fiókba, és elmagyaráztam, hogy napi egyet egyen meg belőle. Mivel gyulladáscsökkentő antibiotikum, így ártani nem árt, az tuti. Azt gondolom, hogy a rendelkezésre álló lehetőségekkel a megtettem a maximumot.
Fotók, búcsú stb. és mentünk tovább Mali irányába. Ekkor szól az Ei Bamako, hogy most hívta a Csaba és, hogy nyakvágással, bevégzéssel stb. fenyegetőzik. Közölte vele, hogy mennyivel „tartozom”
Eléggé meglepődtem ezen. Többet néztem ki belőle, mint ahogy valószínűleg ő is mást gondolt rólam. Be kell látni, hogy nem a legjobb párosítás volt. A lényeg, hogy annyit mondtam az Ei Bamakós Csabának, ha akar valamit, ne üzengessen! Többek azonnal ki is álltak mellettem, hogy a Csaba mit kellett volna már akkor, és mit kellene, most inkább tegyen… Jegyezték, hogy vissza kellene vegyen, gondolkoznia és nem felelőst kreálni, a tákolós munkájára, meg csak szóljak bátran, ha izmozna. Megköszöntem, de megjegyeztem, hogy ha kell, én is meg tudom oldani akár így, akár úgy, ráadásul igen jól, mint az évek során páran hónapokon át, tapasztalhatták fájó következményeit, én azonban bízom benne, ennek ellenére is, hogy gondolkozni képes kulturált lények vagyunk és meg tudjuk emberekhez méltóan oldani a dolgunkat!
Mindezt az éteren keresztül, miközben Mali felé haladtunk. Az átkelés nem volt egyszerű. Sokszor volt kontroll, ami másról sem szól, mint az utazó lehúzásáról! De túl lettünk rajta. Mali első városa nem nyerte meg a tetszésünket, így inkább a szavannán vadkempingeztünk. Persze szóba került, hogy milyen lesz majd az utolsó este a szálloda. Az elképzelt szálló, a hotel Ebola nevet kapta! J
Írta: C.Z.
Folyt.köv.