Negyedik nap – Hallo Africa, tell me how you dowing!
A negyedik nap reggelén ránk váró 220 km-es távot pillanatok alatt meg is tettük. Az időt, mint igazi navigátor kiszámítva és kicentizve, 09. 30-korbe is futottunk a spanyolországi Alméra kikötőjébe, ahol már várt minket a hatalmas komp. Kapkodó jegyvétel és én persze, megint rohanhatok, Bamakocsi és Csabám után, aki már addigra beállt a komp rámpája elé! Megint én szívtam meg… jól be is fáradtam. De azt, hogy már tízkor meg is történjen… Úgy éreztem magam, mint a bibliai Jónás érezhette magát a cet gyomrában, ahogy begördültünk a komp autók számára kialakított parkoló fedélzetére. Igyekeztem kiverni a fejemből az Estonia, és a többi, mostanában megtörtént kompbaleset képeit, de be kell vallanom, hogy nem fért volna el annak a bizonyos gombostűnek a feje adott helyen, ott hátul J
Tíz órakor a hajó rámpái becsukódtak és egyenletes, mély remegés volt érezhető a fedélzeten. Az átkelés a Gibraltári szoroson nem sok izgalmat hozott, a DONSÁG izgalmán kívül. Bóklászás, fotózás, nézelődés, és persze némi ivászat. J A későbbiekben pedig elő a laptop, és irány a munka, mivel én, mint a Budapest-Bamako rendezvényének médiatámogatója illetve a szabadban.hu képviseletében jelenlévő… szóval a kötelezettségeknek eleget kell tenni.
A kihajózás azonban hozott némi izgalmat a nap történései közé. Életemben először léptem Afrika partjára. Fogadalmam szerint félhangosan (tartva a lincseléstől) elénekeltem Dr. Álban – Hello Africa, tell me how you dowing című régi, ám az alkalomhoz teljesen illő részletét. Orgánumom zenei fejlettségét híven tükrözte az, az egy kutya, aki csodálattal adózott zenei működésem és a kapott konzerv okozta élvezeteknek. Ó volt az első állat, amivel találkoztam Afrikában. A második én vagyok, hogy ennyire felkészületlenül, kizárólag a vakszerencsében bízva, engedtem elindulni a Bamakocsit, amit később igazolni is fog az élet. De maradjunk csak szépen sorjában.
Legyünk őszinték, pont ettől lesz valamiből Nagy Kaland.
A hozzánk tartozó, de nagy valószínűség szerint helyi eredetű hölgy feladata lett többek között, hogy a kb. 250 fős csapatunkat, megszámolja. A mozdulatlanságra ítélt kontingens korrekten, értelmes emberek módjára tűrte, hogy megszámolják. Kivéve a Csaba meg én. Mi hiányoztunk az „Ecc-pecc kimehecc” játékából. Ennek egyetlen következménye az, hogy ha nem sikerül azonos számúra kihozni az útlevelek és a hozzájuk tartozó tulajdonosok számát, akkor állhatunk újabb két órát. Viszont számolásban ők sem a legjobbak. Így kimentünk végre Nadorba, ahol Csaba erősködése, mert nekünk nem elég a kp… annyi, hogy Pestig elég, szóval nekünk a bankból kell. Talán elfutok vele valahová vagy mi a stájsz? A kínlódásának az eredménye egy 22e Ft-os lehúzás lett!
Írta: C.Z.
Folyt köv.