2008. III. Budapest - Bamako / 15. nap - Segau - Bamako (Mali)
2008-01-27 19:09:23
A 15. nap krónikája
2008-01-27 Segou, Bamako, Mali
Az elõzõ napi viszontagságos út után kevés idõ jutott a pihenésre. Hajnalban lovasok szállták meg a Nara elõtt néhány kilométerrel állított tábort és köszöntötték a Budapest-Bamako legénységét Maliban.
A nap felkelõ sugaraiban látszott elõször, hogy végül is mindenki beért a célba legkésõbb hajnalban, bár voltak, akik soha nem felejtik el az elõzõ éjszakát, amikor is csak a hold és a csillagok fénye mutatott irányt a szavannán. A 141-es rajtszámmal induló Opel Frontera utasai is csak a vakszerencsének köszönhetik, hogy az éjszakában összetalálkoztak a Coimbra Racing és a Renegat Team autóival, akik csak az elsõ ösvényt tévesztették el, de ezzel több mint 90 kilométerre eltértek a helyes iránytól. Nekik legalább mûködött a navigációs rendszerük, nem úgy az opleseknek, akik végül egy iránytû segítségével próbáltak eljutni Maliba. "Voltunk már hasonló helyzetben korábbi Bamakokon is, de most két utasunk is volt a karaván egyik orvosa és a Budapest-Bamako sajtóreferense. Így, hogy másokért is felelnünk kell nem csak magunkért sokkal nagyobb feszültség. A látótávolság nem volt több 60 méternél. Nem tudhattuk mikor hajtunk bele egy árokba, vagy a visszacsapódó faágak mennyire verik szét az autót. De a tapasztalatunk és a hitünk átsegített minket minden nehézségen és végül is hajnali fél 3-ra megérkeztünk Naraba" - nyilatkozta Hegyi Viktor a 33-as rajtszámú Nissan Pick Up kapitánya.
A Nara-Segou szakasz igazán könnyûnek ígérkezett az elõzõ napihoz képest. Még arra is jutott idõ "fõleg a túra kategóriásoknak" hogy a csapatok meg-meg álljanak a kis mali falvakban és beszélgessenek a helyiekkel. "A több mint 1 hetes sivatagi autózás után igazi felüdülés volt vizet és fákat látni. A mali emberek kedvessége és vendégszeretete pedig semmihez sem hasonlítható" - mesélte Polgár András versenybíró.
A versenykategóriások nem értek rá a helyiekkel való barátkozásra. Õk még az utolsó napokon is ádázküzdelmet vívnak a megszerezhetõ pontokért. Annyira szoros a verseny, hogy csak az esti díjátadón, Bamakoban, tudja meg mindenki ki viheti haza a 2008-as trófeát.
Sajnos megtörtént az idei elsõ komolyabb baleset is. A 170-es rajtszámmal motorozó Gyulai Csongor, Narától 20 km-re durrdefektet kapott. Ekkor még nem sérült meg. Egy helybéli a segítségére sietett és felpakolta õt és motorját a platós autójára. Majd pár kilométerrel késõbb ugyan õ nagy sebességgel belehajtot az elõtte szabályosan közlekedõ 95-ös rajtszámú Suzuki Vitaraba. A Suzuki totálkárosra tört, de szerencsére az utasai nem sérültek meg. Ez sajnos nem mondható el a platón utazó Gyulai Csongorról, akire az ütközés következtében rádõlt a motorja és valószínûleg részleges szalagszakadást szenvedett. "Biztosat csak egy röntgen után mondhatunk, addig csak valószínûsítem, hogy szakadás van. Még szerencse, hogy motoros csizmában volt, mert az egyrészt felfogta az ütést, másrészt most tartja a lábát addig amíg Bamakoban rendesen el tudják õt látni" - Közölte Dr. Palotás Miklós a verseny egyik orvosa. A nap fairplay díját biztosan a 65-ös rajtszámú csapat kapja meg, akik 140 kilométert autóztak vissza a bajbajutottakért és vontatták õket be egész éjszaka Segou-ba.
Ma hajnalban több csapat már jó korán útra kelt, hogy minél elõbb beérjen Bamakoba és az elsõk között élvezhessék a meleg zuhanyt és a hideg sört.
Estére már azt is fogjuk tudni, ki volt a leggyorsabb, a legönfeláldozóbb, a legfurfangosabb, a legjobban tájékozódó. De egyet már most is tudunk, aki elindult Budapestrõl Bamakoba az mind bátor és világra nyitott ember, aki nem csak álmodozik, de meg is valósítja az álmait.
Szerző: szabadban
Kapcsolódó cikkek: