4. nap (111 km, 200m szint)

Reggelre kellemesen lehűlt az idő, a nap is kisütött, így abban reménykedtünk, hogy a hidegfrontot még ma megússzuk. Mire összecsomagoltuk a sátrat nyugat felől teljesen befelhősödött, meg is ijedtünk, hogy esni fog és akkor egész nap, esőben mehetünk. A mai napra a terv az volt, hogy elérjük az Iseo-i tó ÉNY csücskén lévő Lovere települést és sok fürdéssel, a tó megkerülésével eljutunk a tó ÉK részén lévő Pisogne-ba, majd tovább haladunk ÉK felé ameddig lehet, mivel a tó körül nem lehet táborhelyet találni.

Az indulás után élénk északi (ellen) szélben tekertünk a kiszámíthatatlanul haladó utakon, az olaszoktól több próbálkozás után sem sikerült idegen nyelven megtudni merre lehetne elkerülni Bergamo-t, csak mutogatás útján. Végül sikerült kijutnunk az autóút meletti járdán haladva, ahol Cobranco összeszedett egy jó nagy akáctüskét az első kerekével. A javítás, ragasztás elvett egy kis időt, de végül sikerült Seriate-Portico útvonalon távolodni a sűrűn lakott területektől, szerencsére az idő megjavult talán túlságosan is meleg, fülledtség lett. (Az egész útra az volt a jellemző, hogy egyetlen olasz sem beszélt idegen nyelvet, még a fiatalok sem) Innen kb. 20 km-re elértük a kifli alakú Endine tavat, amiben sajnos nem lehetett fürödni így továbbmentünk az Iseo tó irányába. Az eredeti tervektől eltérően nem Lovere városkába tekertünk, hanem egy szerpentines rövidítésnek köszönhetően Riva di Solto-ba jutottunk, mely település már téli álmát aludta dacára a 30 oC-os hőmérsékletnek, szinte embert sem láttuk. A tóban kétszer is fürödtünk itt, egyszer ebéd előtt, majd utána is, majd nekiláttunk a tó megkerülésének, ami 50 km utat jelentett. A tó déli részén Iseo-nál újabb fürdés következett, itt már éledező olaszokat is láttunk, akik bementek a vízbe. A tó jellemzője, hogy közepén egy nagy és két pici sziget található, természetesen jól beépítve, és ami még érdekes, hogy a tó meredek nyugati partján egy óriási cementgyár terpeszkedik. Késő délután kellemes úton haladtunk a tó keleti partján kis forgalomban, amikor a túra legveszélyesebb helyzetét éltük át. Valami hosszabb ideje fennálló műszaki ok miatt lezárták a parti utat, és a forgalmat felterelték az autóútra, amit innentől normál főúttá minősítettek át 70 km/h-s korlátozással, amit természetesen senki nem tartott be. A veszélyhelyzet abból fakadt, hogy kivilágítatlan, több 1-1,5 km hosszú alagútban kellett haladnunk 90-100 km/h-val száguldó kamionok furgonok, személyautók között és az út széle nem volt igazán biliárdasztalhoz hasonló. Cobranco bevallása szerint a lejtős alagútban közel 70 km/h-val száguldott, hogy minél hamarabb véget érjen a rémálom, míg én óvatos 50-nel. Végül túléltük és a tavat ÉK-re elhagyva táborhelyet kerestünk, melyet Darfo Borario Terme előtt egy elhagyatottnak tűnő nem bekerített telken találtunk meg. A táborhely minden szempontból jónak tűnt, csak reggel derült ki, hogy egy kakas van bezárva nem túl bizalomgerjesztő sufniszerű épületbe.

Folytatjuk...

Rövid összefoglaló videó:
http://www.youtube.com/watch?v=glC2QBNa8_Y  A film 1 része
http://www.youtube.com/watch?v=4R6-LLOq55Y   A film 2 része

A teljes film megnézhető itt: http://cobranco.atw.hu/

Irta: Kaposvári István

Szerző: szabadban
Forrás: Cobranco