BUBA2007/3 - Felpörögnek az események és Csabám parázik.
Visszatérve a szponzorokra sehol semmi… gigacégek, multik, milliárdosok… szinte hihetetlen de semmi. Volt olyan cég, aki azt mondta, hogy azért nem támogat, mert mi van ha nem megyünk végig? Akkor sérül a neve. Szerintem, ha elzárkózik - ha nem és mi nem megyünk végig, akkor is sérül a neve… megjegyezném tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a „Bamakocsi” típusa adott. Az volna az ésszerű, ha inkább támogatnának, hogy minél kisebb legyen a műszaki kiállás esélye. Nem csak akkor kell ám verni a mellkast ha beérünk, és azt ráadásul előkelő helyen tesszük! Na erről ennyit… mindenesetre furcsa gondolkodásmód.
Azért közben nem maradtunk ám tétlenül. Szépen eljött az ideje az útlevelek megcsináltatásának és leadásának, a marokkói, a Mauritán és a Mali vízumkérelmek beadásának. Ebből kisebb pánik kerekedett, hiszen a többség nem tud franciául, arra meg már gyarló és vaksi a magyar (én is) J , hogy figyelmesen elolvasson valamit, ahol megtalálja a francia nyelven kitöltött szamárvezetőt. Végül ez is meglett és megoldódott, mint mindig minden az életben. Közben sikerült egy korrekt és szerencsés megállapodást nyélbe ütni, így a Morea Utazási Iroda igazgatónője jóvoltából szponzorált repülőjeggyel utazhatok haza január végén, február elején, ami nem elhanyagolható, ha azt vesszük, hogy két repülőgépen kell koptatni az ülést és bizony egy ilyen jellegű hazaút nem is olcsó mulatság!
Kezdenek felpörögni az események. Megjöttek a vízumkérelmek. Megkaptuk a beutazás lehetőségét a fent említett országokba, lefoglaltuk három éjszaka idejére a helyet, a sivatagi etapok végén található autentikus nomád sátorokban és elmentünk beoltatni magunkat, ami külön élményszámba ment. Csabámon erőt vett a „síkpara”, mondván, hogy az ő rokona is kapott már ezt-azt, amitől ő két évig rendszerességgel beteg volt. Így mit tett ez a nem normális? Fogta és beoltatta magát sárgaláz ellen de azt is csak azért, mert az kötelező. A nélkül nincs beutazás az afrikai földrész területére. Egyszerűen nem engednek fel a kompra. Szépen vagyunk… annak ellenére sem hagyta magát a többi szükségesről meggyőzni, hogy az orvosnő elmondta neki, hogy az adott országra, amire Csabám hivatkozott, teljesen más oltási előírások vonatkoznak… nem is Afrikában van. J Remek. A lényeg az, hogy én most egy, két lábon járó antivírus vagyok J . Ilyenekkel nem szeretek kockáztatni. Nem veszem lazán az életem. Az életet igen, de az életem nem! Én nem szeretném, ha a januári út lenne életem utolsó kalandja a szabadban. Bár ilyen jellegű veszély egyenlőre nem fenyeget, mert még mindíg nincs meg a pénzünk az üzemanyagra. Ez hihetetlen! Segítsen már valaki!!!
Írta: cézé
Folyt.köv…