Aki látta a Luc Besson által rendezett Yamakasi – A modern idők szamurájai című filmet, annak emlékezetében biztosan elevenen él a háztetőkön ugráló, falakon futkosó és rendőröket kicselező fiatalok látványa. Igaz, hogy a forgatókönyv író által megálmodott történet pusztán a képzelet szüleménye, a sport azonban valóban létezik, a neve: le parkour.

A le parkour, vagy egyszerűen csak parkour elnevezésű utcai extrém sport ’feltalálójaként’ általában a francia David Belle-t szokás emlegetni. Az 1980-as évek vége felé David, akinek édesapja hivatásos katona volt, egy olyan sport magvait vetette el, amely nem sokkal később nemzetközi méreteket öltött. A fiatal Belle-t határtalan szabadság szeretete vitte ki az erdőbe, ahol naphosszat fejlesztette atlétikai képességeit. Amikor apja úgy döntött, Párizs egyik külvárosába költöznek, Davidnek azonnal igazodnia kellett a városi környezethez.

Belle néhány évvel később találkozott Sebastien Foucan-nal (gyakorlatilag ők ketten ’találták ki’ a parkourt) és még néhány más fiatallal együtt megalapították a Yamakasi klánt.

2001-ben a francia filmrendező, Luc Besson filmet készített a sportról, amely a magyar mozikba Yamakasi – A modern idők szamurájai címmel került. A filmben, melynek sztorija nem a valóságon alapszik, egy csapat traceur (így nevezik magukat a parkourt gyakorlók, magyarul kb. szabadfutók) a főszereplő. Egy fiatal fiú megsérül, miközben próbálja utánozni őket és film hátralévő részében a srácok a fiú műtétjére gyűjtenek pénzt, mégpedig betöréssel és lopással. Ehhez természetesen felhasználják a parkourban szerzett gyakorlatukat is. Belle-nek és még néhány más futónak nem tetszett, ahogyan a sportot ábrázolták a filmben, ezért kiléptek a Yamakasi klánból és új csapatot alakítottak, Les Parkouristes néven. A sport üzletesedése szakításhoz vezetett Belle és Foucan között is.

Belle a következőképpen fogalmazza meg a parkour lényegét: ’az ember útjába kerülő akadályokat felhasználva ugrásokat és akrobatikus mozdulatokat bemutatni… mindenben ott kell lennie a sebességnek, a gördülékenységnek, a szépérzéknek és az eredetiségnek.’. Mások úgy gondolják, a parkour több, mint puszta sport, benne van a szabadság, a széles látókör és egy egyedi életstílus filozófiája is. A média általában ’városi akadályfutás’-ként, vagy ’szabadfutás’-ként emlegeti a parkourt.

A parkour elsődleges célja, hogy a sportoló olyan ’futást’ vigyen véghez, melynek során az akadályok sorozatát kreatív, akrobatikus és gördülékeny módon küzdi le. Az ilyen futások általában ugrásokból, szaltókból és falfutásokból állnak, de az egyetlen igazi határt csak a szabadfutó kreativitása jelenti.

Veszélyes?
A parkour pont annyira veszélyes, mint bármilyen más sport. Ez azt jelenti, hogy akkor veszélyes, ha nem megfelelően csinálja valaki és nem figyel a biztonságra. A parkourban benne van az, hogy egy futó megsérülhet, ha valami olyasmit próbál meg, amit nem kellene. A sport egyik alapvető szabálya, hogy a futó soha ne próbáljon meg olyasmit, amiről nem tudja biztosan, hogy képes végrehajtani. A lényeg a gyakorlás és a saját képességeink, határaink pontos ismerete. A legtöbb sérülés, ami parkour közben éri az embert, általában a bemelegítés és a nyújtás hiányából fakad. Olyan eset is előfordult már, hogy a futók úgy hajtottal végre ugrásokat, hogy nem tudták előre, hova fognak érkezni. Ezt mindig el kell kerülni, ahhoz, hogy minimalizálhassuk a kockázatot, pontosan ismerni kell az útvonalat.

Hogyan kezdjem el?
A legtöbb traceur általános erőnléti edzéssel kezdi, hiszen a megfelelő kondíció elengedhetetlen. Amikor ez megvan, el lehet kezdeni megtanulni alapvető mozdulatokat és technikákat (pl. PK roll – gurulás, a nagyobb ugrásoknál az ütközés energiájának elnyelésére). A futók gyakran edzenek egyedül, de ahogy a sport egyre népszerűbb lesz világszerte, a csapatok, klánok is szaporodnak.

Kinek való ez?
Minden, ami a sporthoz kell, egy kis tér, hogy tudj gyakorolni és egy pár edzőcipő. A parkourt nők és férfiak egyaránt űzik, az élet minden területéről. A sport általában a 14-30 éves korosztály körében a legnépszerűbb és azok, akiknek van valamilyen küzdősportos múltja, általában jobban érdeklődnek. Ahogyan a parkour terjed és nő a népszerűsége, egyre változatosabb lesz azoknak a köre is, akik részt vesznek benne.


Illegális? - Nem!
A parkour nem más, mint a városi testgyakorlás egy formája. Néhányan a múltban félreértelmezték a dolgot (amihez persze a Yamakasi című film is hozzájárult) és úgy állították be a sportot, mintha az lenne a lényege, hogy egyenes vonalban eljuss A-ból B-be és mindent, ami az utadba kerül, akadálynak tekints. Ha ezt valaki tényleg így csinálja, annak persze meggyűlhet a baja a törvénnyel, például birtokháborítás miatt.

Sokan csinálják a parkourt nyilvános helyeken, de legtöbb futó általában kevésbé lakott területeken, például külvárosi parkolókban, edz.

A parkourban tehát benne van az illegalitás lehetősége, de nem jobban, mint mondjuk a teniszben. Ha teniszezni akarsz, nem feltétlenül kell ezt valaki másnak a rovására tenni, hasonlóképpen, ha edzeni támad kedved, nem kell birtokháborítónak lenned. Egyébként pedig a lakóházak legtöbbjének környéke egyébként sem felel meg a parkour céljaira.

Forrás:flyingrabbits.hu