Harmadik nap – A segítő Daciaval Bamakoba Team és „ Bamakocsi”!
A reggeli eligazítással végre belehúztunk és nekiálltunk a távnak. Irány Spanyolország. Nem is volt semmi gond, leszámítva az állandó olajfolyást, ami a kapkodó szerelésből és „Pista bácsi” áldozatos munkájából maradt meg. Tudom, hogy Csabámat is zavarja, de nekem meg kezd már kimondottan elegem lenni belőle. Nem ezért jöttem én ide. Elegem van belőle, hogy negyven éves fejjel én legyek hibáztatva a munka trehány elvégzése miatt. Hát ez van. Ezt akartam, megkaptam. Meg voltam győződve róla, hogy ért hozzá, tudja mi, miért van. De az, már nagyon sok lett, hogy én, aki nem ért hozzá, mondom két napja, hogy vegyünk egy gyújtógyertyát, mert biztos az a baja, azért nem megy a negyedik henger. Áááá – kapom a választ, az nem lehet. Ad le szikrát, nincs baja.
Szóval, átdöcögtünk három hengerrel és eresztő olajjal a spanyol határon, amikor megláttuk, hogy a kútnál itt a Dacia Team két fiúja… Kérdik, hogy mi a baj? Mondtam is egyből, amit hallottam, mint lehetséges okokat, mire ők. Tessék, itt van négy hosszúmenetes gyertya, mi úgy sem tudjuk használni, mivel nekünk rövidmenetes kell. A Csaba fogja, becsavarja és a motor, mint ha új lenne…. Ááááááá, a gyertya volt! Imádom az ilyet. Mi a retekért nem lehet hallgatni rám? Mondtam is egyből, hogy a qua életbe…
Mivel én vagyok a navigátor, reppentünk is tovább. Hamar Barcelona előtt voltunk. A jólélek, aki tény, hogy a nem egyértelmű (neki) táblák hatására nem lemászik az A10-ről, majd pattogtatja, hogy most merre??? Mondom neki, hogy merre és miért, … naná, hogy ellenkezőleg kanyarodik. Két percen belül tudtam, hogy egy órába fog kerülni a város elhagyása, igazam is lett! Valenciában is megtette ezt, bár azt kevésbé bántam, mert csodálatos hely! Az is egy óra késés volt. Azért, mégis beértünk Murciába, igaz, hogy két óra késéssel… de hajnali kettőre ott voltunk. Ismét a kocsiban történt a héder!
Írta: C.Z.
Folyt köv.